Miért ítélik el a nők azt ha egy pár régóta él elhidegulve és a ffi szeretőt keres? Pláne ha a feleség is engedi.

Attól függ, hogy mit értesz itt elítélés alatt:D

Sokan már azt is elítélésnek veszik, ha a nők nem akarnak vállalkozni szeretőjüknek.

Nem ítélem el a férfit, de nem is lennék senkinek sem a szeretője.

Nem tudnak valni

Kecske is jollakjon nincs

Orommel hallom a nok lekopik az ilyen ferfit vegren.

Uj punani kell vallald erte az aldozatot

Nem ítélem el, csak engem hagyjon békén, és értse meg elsőre, hogy nem érdekel.

Valahogy nem érzem annyira megtisztelőnek az ilyen megkereséseket.

Menjen prostihoz, erre való ez az "intézmény".

"de úgy érzem, nem szereti eléggé a gyerekünket, ha nem akar mindenáron vele maradni"

Te beteg vagy... Miért ne szeretné a gyereketeket, mert elválnának útjaitok? Jézus Mária.

Tehat ingyen lyukat keresel mert a feleseged nem akar te meg valni nem akarsz.

Az utcanak nincs ket napos oldala.

Elsz a gyerekeddel boldogtalan hazassagban

Visszahoditod a feleseged

Elvalsz

13-as: Elég hasonló helyzetben vagyok én is, mint ti, de azért mégis kicsit más. Mi is elhidegültünk, részben miattam is, részben a feleségem miatt. De utóbb kiderült, hogy inkább miatta, soha nem volt igazán szerelmes belém, csak az ellenkezőjét sokáig elhitette saját magával is és velem is. Ez addig sikerült, amíg nem szeretett bele valaki másba, és titokban csalt vele éveken keresztül, aztán végül a szeretőjét választotta egy év gyötrelmes huzavona után.

Eddig még mi sem váltunk el a gyerek miatt. Én teljesen a férjedhez hasonlóan gondolkodom, én is hónapok óta hiába próbáltam visszahódítani a feleségem, és én is elképzelhetetlennek tartom, hogy más nőt keressek, amíg ő a feleségem. Még akkor sem, ha ő már nem akar engem, csak a szeretőjét. Amíg nincs jogerős válás, én nem keresek más nőt, szerintem így korrekt ez mindenkivel szemben.

Én nem akartam válni egy percig sem, helyre akartam hozni a házasságom, mert szeretem a feleségem, szeretem a gyerekem és szerettem volna, ha boldog családban nő fel. A feleségem se akart válni, neki kényelmes volt ez a helyzet, hogy én megteremtem a biztonságot, együtt neveljük a gyerekünket, és közben ő szeretőt tart. Hát köszönöm szépen, de ebből meg én nem kérek, ezt nem tudja bevenni a gyomrom. Nem akarok egy fedél alatt élni azzal a nővel, akit még mindig szeretek, és ő meg szeretőt tart. Ha csak simán kölcsönös elhidegülés lenne, és egyik fél sem tartana szeretőt, én simán elélnék így a családommal a jövőben.

Én sértésnek venném, ha valaki azt gondolná rólam emiatt, hogy nem szeretem eléggé a gyerekem, mert nem akarok az anyjával egy fedél alatt maradni úgy, hogy közben ő szeretőt tart. Ha nem lett volna gyerek, anyuka repült volna az első nap, amikor kiderült a megcsalás, annak ellenérem hogy a mai napig szeretem, nem múltak el az érzéseim iránta. De a közös gyerek miatt erőt vettem magamon, megpróbáltam helyrehozni a házasságunkat, hogy ő boldog családban nőjön fel. Anyuka több éves viszonyán is felül tudtam volna emelkedni, megbocsátani neki a gyerek érdekében. De ő volt az, aki nem ezt az utat választotta.

És nem, én sem akarok hétvégi apuka lenni, és nem is leszek az sohasem. Apuka és anyuka is teljes értékű szülő, egyik sem értékesebb, fontosabb a gyereknek a másiknál. Szóval az lesz, hogy mi szülők ugyan elválunk, de együtt, közösen fogjuk nevelni a gyerekünket, mindketten nap mint nap látni fogjuk, hasonlóan mint eddig. Annyi fog változni, hogy anyuka és apuka már nem egy lakásban élnek, két otthona, két gyerekszobája lesz a gyereknek, kevesebb lesz a közös apa-anya-gyerek program. Persze ez rengeteg szervezést, egyeztetést, sokkal több odafigyelést fog igényelni, hogy ne akarjuk a másiktól elszeretni a gyereket, stb. Nem lesz egyszerű, nagyon nem. Én nem ezt akartam, boldog családban akartam felnevelni. De ez még mindig jobb, mint a hétvégi apaság, abba sose mennék bele.

19-es, te is tudod, hogy ez a közös gyerekfelügyelet soha nem lesz már olyan, mint amikor minden lehetséges percben vele voltál.

Én lepörgettem már az agyamban a forgatókönyvet, mert válás esetén a férjem és én is így tervezzük, mert tudjuk egymásról, hogy nagyon szeretjük a gyerekünket és nem lenne jogos bárkiből hétvégi szülőt csinálni. Ő azt mondta, nem venné el tőlem a kislányomat, de minden nap látni szeretné, minden nap ő hozná az oviból haza.

Oké, és ez mégis hogyan? Nem akar abban a városban lakni, ahol most lakunk. Ez kisváros Bp. mellett, ő Pesten dolgozik és ott akar lakni. Lehet a gyereknek 2 szobája és 2 otthona, de 2 óvodája, 2 iskolája már kevésbé. Tehát ha ő megy továbbra is érte az oviba, ahogyan most is, akkor mit csinálnak utána? Beviszi minden nap Pestre? De meddig? Este 8-ra, 9-re megkapom a gyereket és gyakorlatilag nem látom egész nap? Vagy elmennek ovi után helyben egy játszótérre és ugyanúgy csak este 8-ra hozza haza? És ha rossz az idő? Hazaviszi hozzám? És ha már más párom lesz? Ott lesznek édeshármasban amíg haza nem érek? Én benne lennék, hogy néhány éjszakát aludjon nála Pesten, de akkor kb. hajnali 5-kor kéne kelteni a gyereket, mert férjem 7-re jár dolgozni, mondjuk lehozná hozzám 6-ra, 6:30-ra, visszaaltatni már felesleges lenne, de nekünk elég 8:30-ra odaérni az oviba, a gyerek néhány ilyen nap után totálkáros lenne. De ha nem alszik nála, akkor tényleg marad az a napi 2-3 óra, amit a játszótéren töltenek együtt vagy nagy valószínűséggel nálam.

Hétvégén mondjuk egyik nap itt, másik nap ott, oké buktunk az életünkből és a gyerekkorából heti 1 napot, évenként 52 napot.

És meddig fog ez így menni? Addig, amíg lesz a férjemnek egy nője, aki nagyon nem fogja jó szemmel nézni, hogy a pasija az exéhez jár napi szinten a gyerek miatt.

Aztán a gyerek se lesz örökké kicsi, akit úgy rángatsz 2 szoba közt, ahogy te akarod. Egyszer majd azt fogja mondani, hogy márpedig most nem megyek apához vagy anyához? ÉS egyre többször nem akar majd menni.

És ez kétesélyes. A gyerekek sokszor ahhoz húznak, aki engedékenyebb. És az nem biztos, hogy én leszek. Mi lesz, ha tinédzserkorában, a törvényszerű szülő-gyerek konfliktusok idején úgy dönt, hogy jobb apánál? Vagy fordítva? Ha máskor nem, ez a közös gyereknevelősdi a tinédzserkorban törvényszerűen fog véget érni, hidd el nekem. Ha egy háztartásban éltek, van esélyed túlélni vele a kamaszkorát, ha nem, akkor esélytelen. Valamelyikőtök el fogja őt veszíteni. Most szólok.

Hát nekem ezért érné meg a nyitott házasság is.

És akkor még nem beszéltem arról, mi van, ha az egyik szülőfélnek költözni kell. Igazodni az új párjához, aki esetleg menne messzebb is.