Szerintetek ez normális ilyen esetben?

Fél éve szakítottam barátnőmmel, mert a céges karácsonyi bulija után teljesen megváltozott. Egy héttel később találkoztunk, és totál idegenként kezelt. Sejtettem hogy megcsalt. Másnap reggel fogtam magamat és ott hagytam, hazajöttem. Fél évre rá, a munkahelyemre jött az ő egyik volt munkatársa dolgozni akivel jóban voltak.Tegnap elkezdtünk egymással beszélgetni, tök jól elbeszélgettünk, aztán szóba jött az az időszak és elmesélte hogy mi is történt aznap este. Megcsalt. Ráadásul ő kezdeményezett. Nem tudom, valahogy sejtettem az elmúlt idő alatt, olyan 50-75%ig biztos voltam benne(6 éves kapcsolatom volt, ráadásul az első is 21 éves létemre). De most valahogy szíven ütött a tudat hogy tényleg így történt, amitől féltem az most beigazolódott. Mikor mesélte, olyan ideg lett a gyomromban, hogy hányingerem lett tőle. Valahol úgy érzem hogy így, hogy nem maradt semmi megválaszolatlan dolog ezzel kapcsolatban könnyebben letudom majd zárni. De valahol meg azt érzem hogy rohadtul fáj az hogy rááldoztam az életemből 6 évet, és ha nem is végig, de kitudja mióta hülyének nézett. Kitudja hányszor csalt meg. Teljesen elvette az önbizalmamat, mert mi vegye el, ha nem az, mikor odaadod magad valakinek, próbálod a legjobb oldaladat mutatni, mindent megteszel érte és próbálsz olyan lenni aki mutat mindig valami újat...és akkor ezt kapja az ember. Normális az hogy ennyi idő után is fáj? Normális az hogy tegnap óta, mióta sétálok az utcán és meglátok egy szép lányt, az az első dolog azután hogy megjegyzem magamnak hogy milyen szép, hogy arra gondolok hogy ő is ugyan úgy megfog csalni? Tudom hogy nem szabad általánosítani, de valahogy nem tudok másra gondolni...csak erre mert fáj. Normális ez?