Hölgyek 35 felett, jól érzem, hogy az idősebb korosztály már normálisnak veszi a félrelépést?

Gerinc!

Igyunk!!!

Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű...És valóban, most 40 évesen eljutottam odáig, hogy sok mindent megértek és már nem ítélek el, amitől 20 éves koromban hánytam volna.

Fiatalként fel voltam háborodva azon, hogy nagybátyámat közel 10 éven keresztül csalta a felesége, aztán amikor a két ikerlányuk olyan 18-20 éves lett, elváltak és a nő összeállt a szeretőjével, szegény nagybátyám meg albérletekben húzta meg magát, amíg a közös házat el nem tudták adni. Addig a két lány egyedül lakott a házban. Az egyik lány esküvőjén az anyja már a volt szeretővel jelent meg és emlékszem rá, milyen szép pár voltak. Úgy tudom, mai napig együtt vannak. Ráadásul a nagybátyám nehéz természet volt, a felesége akkor ábrándult ki belőle, amikor egyszer egy külföldi kiküldetés alatt bekattant és a pszichiátrián kötött ki. Nagynéném onnan kezdve félt tőle. Feltűnően jó nő volt, most ítéljem el, hogy keresett valakit, akitől nem félt? Jelenleg azt gondolom róla, és a hasonló cipőben járó emberekről, hogy olyan emberek, akik mélységesen szerették a gyerekeiket. És a szeretőről azt gondolom, hogy ő tiszteletben tartotta, hogy a nő addig nem lépett ki a házasságából, amíg a gyerekek fel nem nőttek. Nem lehetett könnyű. Szóval nem, már nem ítélem el őket.

Férjezett kolléganőm, aki ráadásul hívő volt, képes volt mindenfélét belemagyarázni a Bibliába, mert szerelmes volt egy pasiba, aki szintén nős volt. A pasi a haldokló feleségét ápolta, de emellett a kolléganőmbe volt szerelmes. Amikor én megtudtam ezt, erős hányingerrel küszködtem. Mert ő ígéretet kapott az Úrtól, blablabla...Pár év múlva mesélt a házasságáról, akkor kezdtem őt kicsit megérteni. Egyrészt azért ment férjhez 20 évesen, mert az anyja nyomatta neki a szöveget, nagyon jó parti volt a kérő, ő meg már vénlány sorban...Férjhez ment, született egy lánya, akit a férje nem akart látni, azt mondta, mit nézzen rajta, nem fiú. Soha nem segített semmit a gyerek körül. Állandóan csak dolgozott. Nagyon magányos volt mellette. Párszor megcsalta, amúgy szintén olyan nő, akit állandóan udvarlók vettek körül. Aztán hívő lett és többé fizikailag nem csalta meg, de szerelmes lett ebbe az illetőbe, akivel rengeteget beszélgettek, de nem mentek tovább. Amikor a feleség meghalt, akkor jutottak el arra a pontra, hogy most már szabad, a gyerekek is nagyok voltak. A kolléganőm elvált. De akkor a gyülekezetben feltételként szabták, hogy az az illető térjen meg, bár kolléganőm ezt nem várta volna el, a párja ezen megsértődött, ő azt akarta, hogy önmagáért szeressék, és ezután szétmentek. Kolléganőm sose heverte ki. 15 év telt el azóta, már ő is 60-on felül van, de még mindig az a típus, aki körül állandóan legyeskedik valaki. Láttam őt nem egy kapcsolatban, de mindig az volt a baj, hogy nem szerette őket. Ő csak azt a régit szerette. Közben annak az illetőnek is volt több kapcsolata. Most pedig mindketten egyszerre jutottak el abba az életszakaszba, amikor nem volt senkijük, és újra egymásra találtak. Eszméletlenül boldogok. Hogy meddig, azt nem tudom, de én szurkolok nekik:)

Hogy az én házasságomat leírjam, hosszú volna nagyon. 1,5 évvel ezelőtt történt valami (nem megcsalás, de az én szememben hasonlóan traumatikus), ami miatt többé nem tudok rá felnézni. Nagyon csúnyán cserbenhagyott engem és valakit, akinek nagy szüksége lett volna rá. Soha többé nem tudom elképzelni, hogy hozzám nyúljon. A szülés után amúgyis jött egy nagy szünet a szexben, de azt kihevertük volna, már elkezdtük tervezgetni a másodikat. Mióta volt köztünk az a nagy konfliktus, mindenféle gyöngédség megszűnt köztünk. Csak gazdasági közösséget alkotunk, és persze összeköt minket a kislányunk. Nem tudtam és nem is tudom elképzelni, hogy köztünk ezek után legyen olyan párkapcsolat, ami nem érdekből van, de kétszer próbáltam az elmúlt évben megölelni, egyszer sem viszonozta. Egy időben furcsán viselkedett, úgy éreztem, megcsal, de nem kérdeztem rá, mert nem igazán érdekelt. Anyagilag nagyon nehéz lenne egyedül, így beletörődtem abba, hogy akkor is együtt kell maradnom vele, ha megcsal. Ráadásul a kislányom nagyon szereti, nagyon jó apa, nem tudom őt elképzelni hétvégi apukaként és magamat se hétvégi anyukaként. Csakhogy közben szerelmes lettem. De olyan szerelmes, amilyen 20 éve nem voltam. Ráadásul ez most viszonzottnak tűnik, sőt, meggyőződésem, hogy nem én kezdtem, de aztán ki tudja, állítólag mindig a nő hálózza be a férfit. Hát nem tudom. Már második alkalommal, amikor találkoztunk, belém vágott a villám, egy olyan ügy miatt keresett meg személyesen, amit el lehetett volna intézni egy sor e-mail-el. Utána meg csak súlyosbodott a helyzet. Mire nagy nehezen meggyőztem magam róla, hogy csak képzelődök, kiderült hogy dehogy. Igazából most ott tartunk, hogy csak a kisujjamat kéne megmozdítanom...Írtam neki valamivel kapcsolatban, mert már régen kérdezte róla a véleményem. Úgy megörült neki, hogy felkiáltójellel és 2 mosolygó arcocskával köszönte meg. Én reagáltam még valami pozitívat a dologgal kapcsolatban,erre küldött egy mosolygó arcot és egy puszit küldő smile-t. Ezt mondjuk már erősnek éreztem ahhoz képest, hogy csak hivatali kapcsolatban állunk. Megírtam neki,hogy most már mennem kell dolgozni, erre még egyszer megköszönte 3 pusziosztó smile-val. Visszaírtam, hogy "Na rég kaptam ennyi puszit, köszi" és lezártam egy mosolygó arccal. Válasz: 5 pusziosztó smile és egy mosolygó. "Rám számíthatsz" (kacsintó smile) Aztán 2 óra múlva még hozzáírta mindenféle smile nélkül: "Ha bármikor szükség van rám..." Erre se válaszoltam semmit. Aznap este feltett Facebook-ra egy dalt, aminek a szövegét Ő írta és a saját zenekara zenésítette meg. Egy őrületes szerelmes dal...Olyan dal, ami szólhatna rólunk is. Egy kapcsolatról, ami nem teljesedhet be, nem derül ki a dalból, hogy miért, csak hogy a srácot mennyire megviseli. Ugyanakkor a dal fölé írt szövegben azt jelezte, hogy lesz folytatás... Hát nem tudom. Igazából most a folytatás rajtam múlik.

Nem az a legnagyobb baj, hogy férjnél vagyok, mert ha engem 9 éve nem csókol meg és 1,5 éve nem ölel meg valaki, szexről már nem is szólva, hogy már 3 éve nincs, akkor én nem érzem magam hibásnak, ha boldoggá tesz, hogy ezt megkaphatom valakitől, akit egyre jobban szeretek. De Ő is nős. És van két gyönyőrű gyereke, akiknek nagyobb szükségük van rá, mint nekem.

Van egy megcsalásos eset az ismerősi körömben, amit még mindig nem tudok el nem ítélni. 2 nagyobb gyerekük volt már, amikor becsúszott a harmadik. Nem tervezték, de közösen eldöntötték, hogy megtartják. A feleség nagyon boldogan várta a babát, mi is vele örültünk. Megszületett, nagy öröm. Fél éves volt, amikor a kisfiú észrevette, hogy egy néni túl sokat hívja apát. Feleség belenézett a mobilba...és kitört a botrány. Már jó ideje viszonyuk volt. Azt hiszem, a férj megkönnyebbült, amikor kiderült. A feleség megbocsájtott volna, de a pasi azt mondta, szerelmes és a nőt választotta. Otthagyta nem csak a feleségét, de mindhárom gyerekét, köztük a fél éveset. A család széthullott, a feleségnek ilyen pici baba mellett kellett új otthont találni, talpra állni...Ezek meg szerelmesen báloztak nyilvánosan alig 2 hónappal a botrány kitörése után. Nem sokkal később gyerekük született.

A feleség elköltözött még a városból is. Az új páron azt látom, hogy szeretik egymást. Pedig eltelt 5-6 év. Aztán ki tudja.

Egy gyermek elhagyását nem tudom elnézni ma sem. Komolyan mondom, akkor már inkább csaljon titokban valaki. Ha ezt a gyerekeiért teszi, százszor jobban becsülöm.

De mindegy is. Csak a szám jár. Nem tudom, mi történt velem, mert soha életemben nem kezdtem foglalt pasikkal. Mindig volt bennem egy erős gát, egyszerűen azonnal kiábrándulás üzemmódra kapcsoltam, ha kiderült, hogy foglalt. Valószínű az a baj, hogy a saját kihűlt házasságom miatt átértékeltem magamban az egészet és tisztában vagyok vele, hogy sokszor már csak kényszer két ember együttélése.