Megélni vagy elfojtani?

Azt senki sem mondta, hogy párkapcsolatban nem jöhet valaki, aki iránt esetleg fellobban némi láng, vagy nem tetszik meg valaki, esetleg nem fogsz soha vonzódni senkihez már, csak a párodhoz. Ez nyilván az előtt sem volt így mielőtt megismerted, és csak azért mert valakivel párkapcsolatban vagy, nem fog megszűnni. Egész életed folyamán találkozni fogsz olyan férfiakkal (ízlés szerint nőkkel is akár), akik iránt időszakos vonzalmat, szimpátiát, szenvedélyt fogsz érezni, ez teljesen természetes. Nem tudod elkerülni, hogy egy potenciálisan szexisten(nek tűnő) kollégád legyen. Ettől még sem rossz ember sem könnyűvérű, sem semmi ilyesmi nem leszel. Emberekből vagyunk, érzelmekkel, vágyakkal. Ez normális.

A hűség nem az érzelmek és vágyak teljes hiánya, hanem az a tudatos döntés, hogy te ezeket figyelmen kívül hagyod, és a szenvedélyt a párkapcsolatodon belül éled meg. Gondolni szabad sok mindenre, amíg ez csak rövid időszakon keresztül tartó gondolatjáték, de amint többről van szó, amint megkérdőjelezed a saját kapcsolatod létjogosultságát, minőségét, értelmét, amint tényleg kihívás lesz ellenállni a vonzalomnak, az újnak, az izgalomnak, onnantól van probléma (szerintem). Nekem is volt már olyan, hogy találkoztam valakivel, megállapítottam magamban, hogy milyen vonzó, akár még lehetne is valami, főleg ha az ő részéről is éreztem vonzalmat, de ilyenkor mindig eszembe jutott a férjem, és gondolatban röhögve elvetettem a másik pasit, mondván hogy nyilván a férjem nyomába sem ér. És ennyi, nem lovaltam bele magam tovább a visszafordíthatatlanság irányába, nem kerestem a másik társaságát, nem fantáziáltam róla direkt, nem akartam jobban megismerni, nem csináltam semmit, és minden további nélkül elmúlt az a szikrácska, ami esetleg létezhetett egy pillanatig, nem tettem alá a fát- ez a magam döntése volt. Az, hogy a férjemhez hűséges vagyok, nem kihívás, mert nem keresem és nem bátorítom azokat a helyzeteket, amikortól már kifejezetten nehézséget okozna ellenállni. Az érzelmeidről, vonzalmadról nem tehetsz, de arról igen, hogy ezeket mennyire táplálod.

VISZONT: ha három év után azt érzed, hogy eltávolodtatok, hullámoztok, akkor azt lehet, hogy érdemes lenne átgondolni. 3 év még nagyon az eleje egy potenciálisan életre szóló kapcsolatnak (mondjuk azt, hogy 60 évig együtt lesztek, a 3 év az konkrétan a 0,05%-a, szinte semmi), ha már ennyire a legelején nem vagy biztos magatokban (nem vagy, ha ilyen kérdések megfogalmazódnak benned), akkor ott valamit nagyon gyorsan át kéne gondolni, amíg még visszafordítható.

Ki mondta, hogy a hűség arról szól, hogy csak egy emberhez vonzódsz mindig?..

Olyan sosem lesz legtöbbönknél, hogy alkalom adtán ne tetszen meg valaki, vagy ébresszen vonzalmat. De kapaszkodj meg, 5-10-20 év alatt simán fel is lángolhatsz majd más iránt valószínűleg.

Ezekkel nincs semmi gond. Ha viszont te meg akarod még élni ezeket az érzéseket, és nem tudsz vagy belül nem is szeretnél ellenálni- főleg nem 5-10-20 évig-, akkor bizony lehet jobb lenne talán szakítani. Már ha az a kapcsolat nem ad annyit. De talán ha ilyen hiányt érzel, és ez nem is változik, akkor talán nem is fog. ÉS akkor megnt csak elhet jobb lenne szakítani. Persze tudom, hogy mondani könnyű...

Elengedni.

Tetszik valaki. Jó, és? Nézni és kívánni még szabad. De ilyenkor tudatosan kerüld egy darabig, és elmúlik ez a fellángolás.

A hűség azt jelenti, hogy ilyenkor tudsz nemet mondani.

Nem azt, hogy soha nem lesz kísértés.

A kapcsolatod más tészta. Ha nincs a másik, akkor eszedbe jut kilépni? Előtte is azt érezted, hogy haldoklik? Ja igen, akkor lépj ki. Utána azzal kavarsz, akivel jól esik.

De az is lehet, hogy nincs semmi gáz a kapcsolatban, csak te zúgtál bele másba. Ebben az esetben kétszer gondold meg, hogy mit miért dobsz el.

Tudod, mi a legdurvább a megcsalásban? Hogy idővel mindig kiderül.

Meg lehet élni az ösztönöket és a testi vágyakat. Mint a macskák tavasszal. De az is minden évben mástól ellik egy almot.

Emberben is van ilyen. Csak amíg a férfiak otthagyják a gyereket is, és utána tojnak mindenre, addig te minden fellángolásba viszed az előző szerelem gyümölcseit.

Ha most nem tudsz magadnak parancsolni, akkor később se fog menni. Legalább ne vállalj gyereket! Senkinek se lesz jó.

Egy korábbi válaszoló vagyok

Nézd, az biztos, hogy normális, hogy olykor más iránt is vonzódsz. Igen, a hűség arról szól, hogy nem engedsz a kísértésnek és elkötleződsz a párod mellett. Nem arról, hogy érzelmileg vagy szexuálsian nem érint meg valaki. Utóbbi tnem tudod megfogadni, de a hűséget igen, mert ebben tudsz te dönteni.

Az meg, hogy így érzel, bizony dilemma. Azt jobb tudnod igen, hogy másnál is elő fog jönni, hogy valaki vonzalmat ébreszt. A kérdés inkább az, hogy mennyire akarsz a kapcsolatodban maradni, és mennyire mennél az új felé. Nincs azzal sem baj, ha más felé mennél, nem állsz készen még az elköteleződésre,másra vágysz, dönthetsz egyébként így is. Ezért sme kövezhet meg senki, ha emiatt szakítasz. De magát a tényt azért jobb tudnod, hogy igen, ez a hűség, és normális ha olykor ébreszt valaki vonzalmat benned a párodon kívül.

De érdekes, hogy van olyan, aki pont ugyanolyan helyzetben van, mint én! 😯

Érzelmi része teljesen ugyanaz, és még a kapcsolat is ugyanúgy majdnem 3 éve tart.

Nagy dilemma, nagyon nehéz dolog. Te miken gondolkodsz, mik a megoldásai a szitunak?