Miért kell mindent úgy felfújni?

Nyilván ha már nem működik a kapcsolat, akkor szakítás vagy megbeszélés, ez a jó módja, de az emberek 50%-a a könnyebb utat választja, TUDOM, hibásan, mégis mindenki úgy felfújja meg ki van akadva. Mióta lett ez ekkora bűn? Szarul esik persze, gerinctelenség, de mit kell kiakadni? Csak ítélkezni tudnak, csak bosszúra szomjazni, csak keresgni, csak folytatni a megcsalást. Mindenki részéről. A megcsaló, a megcsalt és az idegen emberek részéről. A megcsaló vagy belátja és tanul, vagy folytatja az életmódját, a megcsalt megőrül- vagy depressziós lesz vagy bosszút áll, az idegenek meg csak fröcskölni tudnak. Senkinek semmi köze hozzá, véleményt lehet mondani, de miért kell személyeskedni? Nem minden eset egyforma. Én senki oldalát nem értem. Nem megcsalás párti vagyok, még mielőtt egy értelmi fogyatékos belémköt a kommentek között, egyszerűen csak nem értem az emberi viselkedéseket. Értékelendők, akik megcsalás nélkül élik az életüket és a problémamegoldó képességüknek köszönhetően meg tudják beszélni és tisztázni a gondokat a párjukkal, esetleg tudnak szakítani, ha már annyira szar a helyzet. De miért nem értékelendők azok is, akik hibáztak, de tanultak belőle? Nem védeni akarok senki sem, csak nem szeretem sem az ítélkezét, sem a durva megkülönböztetést. Szerintem az is nagy fordulópont, mikor a megcsalók ráébredenek a hibáikra, önmaguknak is bevallják és próbálnak rajta változtani. Gondolok itt a problémákkal való foglalkozásra, hogyan kezelje őket, hogyan kezelje a párját, hogyan kérjen, hogyan érjen meg egy kapcsolathoz. Nem azokról a megcsalókról beszélnek, akik kíváncsiak, vagy nem bírnak magukkal, hanem lelki, érzelmi, hasonló dolgok miatt lépnek félre. Akikkel nem foglalkozik a párjuk, de nem bírnak szólni neki (igen, mert ostobák), akik csak megszokásból vannak együtt, és kapcsolatfüggők, stb.

Igen, gondjuk van a kapcsolattal, nem tudják kezelni, de sokszor láttam már teljesen normális, értelmes nőket/férfiakat, akik félreléptek. Nem azért mert f***fejek, mert k*rv*k, hanem mert nem tudják kezelni a helyzeteket. A megcsalások fájnak, mindkét félnek és igenis sokat lehet tanulni belőlük. Mindig van kivétel, nem

is egy, tudjuk jól. Az emberk ilyenek. Vagy megvan a képességük a kapcsolatokhoz, van önbecsülésük, és mernek szólni, vagy önbizalomhiányosak, érzelmileg defektesek, nehezen

boldogulnak a problémákban, ezért csak a szőnyeg alá söprik, a sok elfojtásból pedig soha nem sül ki semmi jó. Ha mégis változik, ha tanul belőle, és felismerni a hiányosságait, a rossz szokásait, stb, őket miért nem lehet ugyanúgy értékelni, mint bármelyik más embert? Ő kevesebb lenne? Ugyanolyan, mint én vagy ti. Nem kell megtapsolni a megcsalókat, nem ezt mondom, mert biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki ebbe is beleköt :) Ismét hangsúlyozom, hogy nem arról beszélek, mennyire jó a megcsalás. Csak nem értem a viszonyulásokat. Annyival egyszerűbben lehetne kezelni. Ahogy bent a kapcsolatban is. Megcsalt? Szar ügy igen, rohadtul fáj, de mit kell szenvedni, ócsárolni vagy haragot tartani? Oké, megtörtént, viszlát, és ennyi. Nyilván jobb tisztán szakítani, tudom, viszont ez van. Minden harmadik ember került már ilyen helyzetbe, ne álszenteskedjünk. Más, aki tud viselkedni, más, aki nem. Nem kell beadni a tiszta erkölcsöt, főleg a mai világban, nem kell senkinek sem verni magára, hogy ő bizony mindig tisztességes volt, soha nem tenne ilyet, mekkora idióta rajta kívül mindenki, csak mert ember. Ember, az emberek ostobák, az emberek hibáznak, az emberek szenvednek, játszmáznak, mindent csinálnak.

Ha az exed megcsalt, ha jelenleg megcsal, ha újrakezdtétek, akkor nagy eséllyel mindig rossz szájízzel és haraggal fogsz rá gondolni, ha eszedbe jut, de miért kell bosszút szítani? Miért kell folytatni? Mit kell annyit szarozni? Annak már annyi, hiába szeret így, szeret úgy. Megtörtént, vége. Nem értem, miért sírnak utána, hogy alkohol, véletlen volt, mindenféle mondacsinált indok. Megcsinálta, abból 90% szakítás. De nem kell haraggal elválni. Elmondja, a másikban összetörik a világ, stb stb, és DRÁMÁK NÉLKÜL viszlát. Miért nem lehet így kezelni? Miért ilyen körülményesek az emberek? Igen, abban a helyzetben más, blabla, mondanátok. :) Csak pont abban a helyzetben kell jönnie a felismerésnek, hogy minek pazaroljak több időt, minek erőltessük. Fáj és szomorú, ja. Szépen el lehet mondani, amit még egymásnak el kell, és lezárult egy időszak. Vagy mindenki tanul belőle, vagy nem, DE! Egyik sem rossz. Valamilyen szinten mindenki áldozat. A megcsalt fél mindenképp, csak ugye-ugye sokszor ő is tehet dolgokról (és ez senkit sem jogosít fel arra, hogy megcsalással válaszoljon! mielőtt félreértene valaki), és a megcsalt fél is, hiszem önmagát sok zűrzavaba sodorja. Mit gondoltok erről? Szerintetek is túl sok a dráma a szerelem, megcsalás körül?

Normálisan reagáljatok, én is normálisan tettem fel a kérdést. Az idiótákat figyelmen kívül hagyom, lehet más kérdés alá trollkodni.

Bennem ez fogalmazódott meg, lehet más mást gondol róla, szívesen meghallgatom, hogy ki hogyan van vele. Arra nem vagyok kíváncsi, hogy mindenki egy s***fej,, r*b*nc, hogy csípőből torkát vágnád a csajodnak/pasidnak, ha megcsalna, vagy hogy gerinctelenség, undorító, stb. Tudom, hogy az, de emberek, lendüljünk már ezen tovább. Csak ezeket lehet mondani erről a témáról? Ha csak ezt tudjátok, ne is kommenteljetek.

Mindenkinek köszönöm, aki végigolvasta, és MEGÉRTETTE a kérdésem. Külön köszenet annak a tíz vagy huszadik embernek, aki majd normálisan válaszol :), de legyünk optimisták, talán több is lesz :))

(mondom mindenzt úgy, hogy voltam mindkét szerepben)