Szerintetek mennyire elfogadható, ha egy férj csalja a feleségét, de a feleség ebből semmit nem érzékel, szereti, imádja és mindent megad neki?

1#, valamit félre értettél.

Nos kérdező, ez nagyon sok tényezős, de ha éppen nem tudják magukat rendesen fejleszteni, avagy egy kezdőbb lélekpárnál ez, ha egyéb tényezők is ésszerűség kereteiben van, ez jobb így, nem csak elfogadható.

Amit nem tud az nincs is, én ebben hiszek. Ebből a szempontból semmi probléma. De akkor miért házasodtatok össze? Ezt viszont nem értem.

Mondjuk szerintem az emberek döntő többsége nem meggyőződésből házasodik, hanem csak azért, mert ezt a mintát látja. Egyszerű tanult viselkedésforma. De akkor nem értem, mi értelme van ennek az egésznek. 22/F

"A férfinak szüksége van folyamatos ingerekre, különben feszült lenne és a feleségével is türelmetlen." - Ez önáltatás. Ha a férfi valóban ilyen, akkor nem alkalmas monogám párkapcsolatra, így pedig nem helyes, hogy házasságban él. A másik lehetőség pedig, hogy egyszerűen a házasság nem elégíti ki a férfit. Ebben az esetben két lehetőség van. Vagy elválik és keres egy másik nőt, akivel nincs ez a probléma vagy megpróbálja olyanná tenni a kapcsolatát a feleségével, hogy ne legyen szüksége más nőktől kapott ingerekre.

Olyan nincs, hogy ez házasságban tényleg minden jól működik, de közben az egyik félnek még szeretőre is szüksége van.

A kérdésben szereplő férj te vagy kérdező, akkor a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy magadba nézel és önáltatás helyett megpróbálod megérteni, hogy mit miért teszel.

Ha neked elfogadható akkor így élsz. Attól hogy mi itt elkezdünk ejnye-bejnyézni mi fog változni? Semmi. Mindenki úgy éli az életét ahogyan akarja.

Egy biztos tőlem távol állnak az ilyen dolgok, inkább maradok egyedül minthogy csaljam a nőt akit "szeretek"...