Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol a határ az irreális féltékenység és a naivitás közt?
Három éve vagyunk együtt. Nem olyan típus, aki megcsalna. Ha együtt vagyunk, szeret, bújik, ölel, van szex. Vannak konfliktusaink (talán ezért a bizonytalanságom), de a vége mindig az, hogy nem akarjuk elveszíteni egymást.
Őszintén, nem a fizikális megcsalástól félek, sokkal inkább az érzelmitől. Aztán persze nyilván a kettő összefügg, de nálam hamarabb kezdődik a megcsalás, nem ott, hogy hova teszi a farkát.
Vannak jelek. Eldugott beszélgetés, ismeretlen nőismerősök, "ártatlan" flört. Feltételezem, hogy semmi komolyabb. Velem figyelmes, tehát ha nem lenne a parám, tulajdonképpen semmi gond nem lenne.
Egyrészről bennem van, hogy hülye vagyok, én generálom a feszkót, ne féltékenykedjek és akkor minden szép és jó. Másrészről meg, mi van, ha én vagyok az idióta naiv? Mert nem figyelek eléggé a gyanús dolgokra, hanem elaltat azzal, hogy minden szép és jó?
A kettő között ingadozom. Ha velem van, ha minden jó, akkor hajlok arra, hogy feleslegesen feszkózom. De ha nincs ott, ráérek kattogni.
Kezdek megkattanni ettől...
Miért nem bízol benne? Adott rá valaha OKOT?(adott, nem kerestél, és generáltál a semmiből!!)
Meg vagy elégedve magaddal? El tudod hinni, hogy a párod tényleg szeret és oda van érted?
A lebukás a határ.
Amíg nem bukik le, hogy csal, addig te vagy a szemét, ha féltékeny vagy. Természetesen mindig ok nélkül!
Amikor mindenki tudja, hogy csal, és le is bukik előtted, akkor utólag mindenki szerint észre kellett volna venni a legapróbb jeleket is, meg is érdemled.
Ez az a szituáció, amikor úgy is csak utólag lesz mindenki okos, hogy mit kellett volna tenni.
Utolsó:
Meglehet.
Én is letöröltem egy lány barátot, nem is beszéltem vele azóta sem, mert megkért rá. Van aki ilyen, van aki olyan. Köztünk sem volt soha semmi, nem is lesz, de hát ha ő ezt kéri.
Minden féltékeny attól fél, hogy áldozattá válik és az egész viselkedését annak rendeli alá, hogy ez ne történhessen meg vele, teljesen kifordul magából.
Igazából nem is tudják mitől rettegnek, az egyedülléttől, az ismerősök megítéléstől-véleményétől,esetleg az egzisztenciális létbizonytalanságtól.
Soha nem értettem azokat az embereket akik egy megcsalás után higgadtan leülnek megbeszélni a történteket és utólag kitalálják mit hibáztak el és kezdik a második felvonást. A megcsalás fejben dől el, ha valakinek a megcsalás után jut csak eszébe bocsánatot kérni a partnerétől az véleményem szerint semmit nem ér.
Másfelől ha a partner folyamatosan azzal vádolna, hogy megcsalom, kikutatná a személyes dolgaimat, titokban követne, akkor szó nélkül tovább lépnék,mert ez a kölcsönös bizalom teljes hiánya.
a 2-es válaszoló telibe talált.
Nem kell 100%-ban bizni senkiben, de ne is legyél paranoiás. A női megérzések nagyon be szoktak jönni. A barátnőm hamarabb megérzi ha egy nő rámhajt mint hogy én észrevenném. Most is van egy munkatársnő aki keményen csapja a szelet nekem, erről a barátnőm semmit nem tud, de öszönösen kedvesebb, bújósabb, odaadóbb mint előtte volt.
És abban sem hiszek hogy női barátnő létezik. Nekem is volt ilyen, kapcsolatban voltam, tudta de irogatott. Egyszer elromlott a konvektorja, kért hogy nézzem meg, sajnos nem tudtam ellenállni és az ágyban kötöttünk ki. Nagyon megbántam hogy megcsaltam a páromat.
9-es
Hagyjuk már ezt az amerikai maszlagot. Pozitiv gondolkodás, meg tudod csinálni, képes vagy rá, bevonzod a jót, .... bla-bla- bla
Józan paraszti ész kell csak.
A mesédet meg mondd azoknak akiknek a férje- felesége félrekurt és otthagyta a családot a nemi szerve miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!