Normális, hogy a szeretőm ultimátumot adott, hogy döntsek mihamarabb?

41 éves nő vagyok és a házasságom már évek óta romokban hever. Elhidegülés,társas magány, veszekedések és még sorolhatnám. Viszont van egy 12 éves lányunk, aki egy autoimmun betegségben szenved, így az ő kezelései és az ezzel járó procedúra még jobban megnehezíti az életünket.

Elkeseredettségemben 3 hónappal ezelőtt kikezdtem a munkahelyemen az egyik kollégámmal. Tudtam, hogy a férfinek nincs tartós kapcsolata és még tetszik is. Először egyfajta önigazolás volt,hogy még én is tudok csábítani "vagyok olyan nő hogy kellek még valakinek",de aztán beleszerettem. A titkos találkozások, a forró együttlétek, a sok beszélgetés, sírás, romantikázás még jobban felerősítette bennem, hogy a férjem nem szeret és egy megunt feleség vagyok. Évek óta egy lapos házasságban tipródok.

Aztán Tibi bebizonyította,hogy lehet egy nőt szeretni és teljesen felpezsdítette a szürke napjaimat. Mint írtam én kezdtem ki vele. Először csak beszélgettünk, szemeztünk, odaültem mellé.Adtam a jeleket hogy nyitott vagyok felé.Ő élt is ezzel a lehetőséggel. A szomszéd településen lakik, így reggelente ő hoz be kocsival, ahol alkalmunk nyílik együtt lenni és nagyon jó vele lenni. Voltam már nála is és számos közös programot is szerveztünk. A melóhelyen nagyon kevesen tudják a viszonyt, bár látszik hogy izzik a levegő közöttünk, de próbáljuk titokban tartani.

Tibiről annyit kell tudni, hogy 50 éves, elvált és évek óta egyedül él.Nagyon hiányzik neki egy társ, aki tényleg társ és nem csak szexpartner. Viszont hétfőn reggel ultimátumot adott, hogy döntsem el végre hogy elválok,mert neki semmi kedve nincs bujkálni és titkolózni. Ő már kinőtt ebből a gyerekjátékból.Értem én, viszont még a férjemnek nem beszéltem a viszonyomról.Egyébként pont ma 1 hete derült ki a férjemről, hogy évek óta megcsal, ráadásul egy olyan ismerős nővel, akiből nem néztem volna ki.Sejtettem hogy csal,ezért is volt bennem egy hódítási vágy.

Én 2-3 hét időt kértem Tibitől, hogy legyen türelemmel, nem tudok pikk-pakk lezárni egy több mint 13 éves házasságot. Erre ő azt felelte, hogy én lebegtetem és az idejét húzom.Na bumm.. Nem húzom az idejét és én is arra vágyom hogy összeköltözzek vele, de a lányom nagyon apás és rá való tekintettel megtorpantam. Elválnék,mert nem szeretjük egymást a férjemmel, de a lányunk összeköt minket. Nem tudom mi tévő legyek,mert ez egy rettenetes helyzet.Az külön megviselt, hogy a szeretőm hétfőn reggel betelefonált a melóhelyünkre és a nagyfőnökkel közölte hogy szorosabb viszony fűzi hozzám mint kollégához. Erre a főnökasszony úgy beszélt velem mint egy ribivel. Sírtam és nem értettem a helyzetet. Pedig Tibi csak azért mondta el neki, hogy ne legyen hirtelen hideg zuhany, ha összeköltöznénk.Amúgy egész héten nem jött dolgozni miattam,mert lelkileg ki van készülve. Aztán a másik pofon, hogy Tibi át akarja magát kérni egy másik telephelyre.Azt mondta, ha 2-3 héten belül nem adok neki választ, akkor cégen belül marad, de átkéri magát a vidéki telephelyünkre,mert az állandó kísértés, a jelenlétem teljesen felkavarja. Oké, én értem ezt, de ha átkerül máshova, akkor az azt jelenti hogy nem érintkezünk és idővel elfelejt?!? Azt mondta, hogy sok nőben csalódott és ő nem akar se bujkálni, se titkolózni, hanem egy olyan őszinte társ kell neki, aki ha kitakarózik éjjel akkor ő betakarhassa, akivel együtt meg tud öregedni, aki a mindennapjait megosztja vele.Nem tudom mi tévő legyek,mert folyamatosan azt szajkózza, hogy az idejét húzom és lebegtetem és neki ez nem jó.Döntsek,mert ő több csalódást nem tud és nem is akar elviselni. Amúgy nagyon szélsőséges. Azt mondta, ha mellette döntök azonnal felvállal és gyerekestül hozzá költözhetek...de szegény kislányomnak fogalma sincs milyen viharos az apjával a viszonyom és azt meg pláne nem hogy van valakim. Mit tegyek?Szeretnék pár jó tanácsot elváltaktól és nem elváltaktól. Kívülálló másképp látja mint én aki benne vagyok. Köszönöm!