Munkahelyi flört viszonnyá alakult, mi tévő legyek?

Szoasztok! Elég szar helyzetben vagyok, sőt tudom, hogy én is egy szar alak vagyok meg a kolléganőm is, így kezdeném a sztorit. 23F vagyok, ő 28N, egy helyen végzünk szellemi munkát egy éve, mikor először idejöttem is éreztünk valami vibrálást egymás között a levegőbe, de mivel mind a kettőnknek csak “szüneteltett” kapcsolata volt és megjavulni látsztottak a dolgok így elengedtük az egészet. A jelenlegi szitu kb. 2,5 hónapja tart és eléggé erdurvult a helyzet, ugyanis elkezdtünk flörtölni, amiből elöször csak egy baráti puszi lett, mail chat, aztán csók, messengeren üzenetek egész nap, egyre vadabb csókolózàsok lebukás veszélyes helyen, aztán rendesen olyan dolgokról beszéltünk mennyire jót sz__elnénk már és ez is igazából megtörtént majdnem, az idő híján egy nyalás/sz__ás történt. És most van a ràeső hétvége. Kicsit összezavarva érzem magam egyszerre nagyon jól és nagyon szarul. Ugyanis mind a kettőnknek több éves párkapcsolata van, én amikor ez az egész elkezdődött rá egy hónapra kilèptem az amúgyis megszokássá vált és rossz kapcsolatomból, ő viszont jelenleg is együtt van a csávójával és itt jön az, hogy miért ilyen szar ez a helyzet. Nagyon sokszor átbeszéltük, hogy pont emiatt abbahagyjuk, de mindig csak durvább lett. Elmondása szerint a csávót szereti, jövőre akar elköteleződni és akár családoalapítani, viszont a csávó egy éve sem volt erte vevő elvileg ezért voltak összeveszve, egyszerűen megszokás náluk az egész, múltkor mikor beszéltünk ilyen témáról (mert sajnos erről is sokat beszélünk) azt mondta talán csak fél kilèpni ebből az egészből, de amúgy nagyon jó minden csak nem boldog, nem èrzi magát mellette nőnek, igazából pont mint az én kapcsolatom amiből alig mertem kilépni és ez adott energiát. Na most mivel ha nem vagyok a közelébe vagy kicsit nem figyelek rá szomorú, folyton írja hogy mennyire imád, hogy kíván és mikor ha csak egy puszit is adok bizsereg mindene én egyszerre érzem magam királynak és egy utolsó senkiházinak mert úgy gondoltam eddig, hogy soha nem lőnék házi nyúlra... és itt vagyok ebben a helyzetben. Kilépni nem tudok ebből, mert nem bírjuk egymás nélkül (próbáltam), tanácstalan vagyok. Nem fogom választás elé állítani, egy értelmes nőnek tartom és nem hiszem, hogy egy családalapításba meg közös házvásárlásba belemenne, de nyilvàn nem mondhatom azt egy negyed éves viszonyra hogy én akarok lenni ez a személy mellette. Szerintem nem sok kell a szerelemhez és tanácstalan vagyok. Nem az olvasóktól várom a megváltást, se a kritikát (bár azt biztos kapok, jogosan), leginkább az érdekelne hogy külsősként ezt ki hogy látja, volt-e már valaki ilyen helyzetben, meddig lehet ezt húzni? Összejàrunk munka után, előtt? Annyira nem tudom most ezt így elképzelni... és tényleg egyszerre érzem úgy, hogy ez az ember a zsánerem, annyira mindenben passzolunk és talàn éppen ezért foglalt, még ha egy balfék is a párja, van neki... ezért kicsit undorodom is magamtól amikor ezt végig gondolom, ezért is írtam talán ide.