Rettenetesen érzem magam. Komolyan ezt érdemeltem?

A férjemmel 17 éve vagyunk együtt.

Van 2 gyerekünk.

Lehetőségeimhez mérten próbáltam mindent megadni neki. Mint később kiderült..ez kevésnek bizonyult.

A napokban bevallotta, hogy rendszeresen jár prostikhoz.

Egy világ dőlt össze bennem. Képtelen vagyok a síráson kívül bármit is csinálni.

Voltak már a házasságunkban kisebb-nagyobb hullámvölgyek de azt hiszem ez olyan probléma, amit nem tudok lenyelni.

Visszagondolok az elmúlt 17 évre. Rengeteg szép élmény, közös apró sikerek, a gyerekek...és földbe tipor azzal, hogy ócska lotyókhoz járkál.

Ezt érdemeltem? Nem állítom, hogy mintafeleség vagyok. Nyilván nekem sem volt kedvem mindig lepedőakrobatikázni és pornószínésznőket megszégyenítő módon szexelni vele...de egy valami soha nem változott az évek során. Mindennél jobban szerettem! Lehet nyálasan hangzik de ez az igazság.

Könyörög, hogy bocsássak meg. Kezdjük újra. Nagyon szeret és nem akar elveszíteni. Velem együtt sírt.

Folyton kérdezgettem tőle, hogy miért csinálta ezt velem? De nem adott választ. Azt mondta: nem tudja. Könyörgöm! Hogy lehet, hogy nem tudja??

Össze vagyok zavarodva. Semmi mást nem érzek csak a mérhetetlen fájdalmat és árulást.