Baj, ha lány létemre csak így tudom elképzelni az életemet?

Előre szólok,hogy nem vagyok egy könnyű nőcske. Okos vagyok,lelkiismeretes,érdekelnek a világ dolgai. Jól tanulok. A barátaimért tűzbe megyek bármikor,a családomért is. De a fiúkkal más a helyzet. Mindig is az 5-10 évvel idősebbek vonzottak,érettségi szinten is velük tudok azobosulni. Tinikoromban sokat csalódtam,soha nem akarok velem egyidős fiúval kezdeni. Sokat szenvedtem,de megkeményedtem. Találtam egy kellemes kapcsolatot,megvan benne,ami kell nekem a boldogsághoz. Szerelmes nem vagyok,nem is hiszem,hogy valaha leszek. Amióta a barátommal együtt vagyok,azóta kapcsolatba kerültem más férfiakkal is. Ezek mind pár hónapos viszonyfélék voltak,egyéjszakásom soha nem volt. Nem vagyok erre büszke,de valahol nagyon tetszik nekem ez az életmód. Mindig érezhetem a fellángolást,a szenvedélyt. És mire elmúlna,van újra izgalom. Így mindig élek. Nem szeretném,ha ez változna. Szükségem van egy stabil kapcsolatra,de ilyen fiatalon még nem akarok teljesen bezárkózni és elköteleződni. Jó érzés visszagondolni az élményeimre. A párom semmiről nem tud,a kapcsolatunkban odaadóak vagyunk egymással. A megcsalás miatt nincs lelkiismeretfurdálásom. Egyedül azt bánnám,ha kihagytam volna ezeket a dolgokat az életemből. Eddig nem zavart,de néha megijedek magamtól. A valóságban egy nagyon becsületes lány vagyok,utálom az erkölcstelenséget. De a férfiakhoz csak így tudok állni. Ez nagyon problémás?Vagy számíthatok rá,hogy elmúlik?

20l