Távkapcsolatban szenvedek, mit tegyek?

Közel 1 éve élünk távkapcsolatban a párommal.Én 37 éves férfi vagyok,ő pedig 30 éves nő.3 havonta jön haza 1 hétre,de ez nagyon kevés.Nem tudom,hogy ez miért van,de amióta idézőjelesen szingli lettem,egyszerűen tapadnak rám a nők.Mindenféle nagyképűség nélkül mondom ezt.A munkámból adódóan sok hölggyel találkozok,beszélek velük.Persze hűséges vagyok,nem csaltam meg a páromat soha a 8 év alatt,nagyon szeretem,de nincs itt sajnos.Kb 2 hete megismertem egy 19 éves fiatal lányt.Gondolkodásban sokkal érettebb a koránál,szinte leír róla,hogy a saját korosztálya nem az ő világa.Nagyon csinos,és szexi,pont az a fajta típus ami az esetem.Úgy sejtem/tudom hogy én is szimpi vagyok neki.Persze a koromat nem tudja,de mindenki azt mondja,hogy 10 évet simán letagadhatnék.Most komolyan...félek elmondani neki,hogy mennyi idős vagyok..de gáz.Persze ha szóbajön,akkor úgyis elmondom.Ha beszélgetek vele,nagyon durván zavarba vagyok,mint valami tini,persze azért jól leplezem.Azért vagyok zavarba,mert folyamatosan kavarognak a fejembe a gondolatok,hogy fűzném a kiscsajt,meg hagyná is,de nem tehetem meg ezt a szemétséget a párommal.így aztán sokszor olyan furcsán jövök ki a beszélgetéseinkből.Persze vibrál közöttünk a levegő.Nem értem miért állít az élet elém ilyen kihívásokat.Ráadásul van egy másik csajszi,aki 30 éves,ő konkrétan célozgat,hogy miket szeretne velem csinálni,ő is nagyon szexi.Komolyan,soha nem voltam ilyen helyzetben,esetleg régen 19-20 éves koromban.Persze ha most szakított volna velem a párom,és nem lenne senkim,akkor biztos nem találnék magamnak egy csajt se,akárhogy próbálkoznék.Úgy érzem magam mint egy szerzetes,akit folyamatos kihívások elé állít az Úr!