Ha dob engem majd 4 hét múlva viszakozik, akkor elítélendő, ha közben mással ismerkedtem (én akartam volna, hogy együtt maradjunk, de ő akkor hajthatatlan volt)? Elmondjam neki?

Honnan a tökből kellene kitalálnom a kérdésedből mi vagy :D olyan picsogós volt fel se tételeztem nem csajszika!

A mondandóm attól még érvényes baba,szűrd ki a lényeget magadnak!

Semmi köze hozzá, és attól még nyugodtan ismerkedhetsz, hogy nem akartál szakítani. Ugyanígy voltam exemmel, nem akartam, hogy szakítsunk, mégis ismerkedtem mással, mert nem akartam magányosan tölteni a nyarat. Na meg különben is lezártnak tekintettem már a kapcsolatot, miután ő kimondta, hogy viszlát, meg még le is tiltott. (Elvileg azért, hogy könnyebben feledni tudjon. XDXD)

Ezzel a csajjal miért lenne jó neked???

21/L

4 héttel korábban miért dobott? Talán már akkor is ismerkedtél, mielőtt otthagyott volna?

#13 Egy hasonló helyzet volt velem is, csak a másik oldalról. Ebben a helyzetben is betegesen birtokló, önző valaki?

A neten ismerkedtünk meg, mindketten hatalmas csalódás után voltunk, hazugságok, megcsalás miatt ért véget az előző kapcsolatunk. Sokat beszélgettünk, de már az elején megállapodtunk, hogy nem tesszük azt a másikkal, amit velünk tettek az előző kapcsolatban. Mindkettőnknek nagyon fontos volt a hűség és az őszinteség. Az én részemről hatalmas szerelem lett belőle (sajnos távkapcsolat, de rendszeres találkozással), imádtam a hibáival együtt, szinte tökéletes volt minden pár hónapig. Aztán elkezdett olyanokat mondani, hogy ha elkezdődik az egyetem, akkor neki csak szép lány barátai lesznek, akikkel meg lehet jelenni, vagy hogy neki belefér egy barátságba, ha a csaj az ölébe ül, hozzádörgöli a mellét, fenekét, összesimulnak... Én úgy gondolom, hogy lehet ellenkező neműekkel barátkozni, de nem lépem át azt a határt, amit az azonos nemű baráttal sem tennék. Ő fokozta azzal, hogy elkezdett a volt barátnőjével összehasonlítgatni, hogy ő miben volt jobb (annak ellenére, hogy megcsalta többször), én sok mindenben a nyomába sem érhetek, és sose legyek benne biztos, hogy neki tényleg én kellek. Elkezdett kialakulni bennem az, hogy akármit teszek, soha nem leszek elég jó neki, mert egyre inkább a hibáimat kereste, a gyengeségeimmel támadott, teljesíthetetlen feltételeket szabott, miközben azt mondta szeret. Azt hittem, hogy az időközben egyéb okok miatt kialakuló depresszió miatt csinálja ezt velem, ezért sokkal több mindent elnéztem neki, mint másnak, és mivel megfogadtuk az elején, hogy jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, próbáltam a kedvében járni, még jobban szerettem, reméltem hogy az én segítségemmel kimászik a gödörből.

Nem voltak közöttünk titkok, az én részemről nyitott könyv volt az életem, belenézhetett volna amibe akart, el voltak mentve a jelszavak, nem akartam, hogy egyetlen kérdőjel is legyen a hűséggel kapcsolatban, ha valaki bepróbálkozott nálam, elmeséltem neki, rá se tudtam nézni más pasira.

Az utóbbi időben rengeteget vitáztunk, általában ő provokált, kitalált valami teljesíthetetlen dolgot, és mivel nem kapta meg, megsértődött, letiltott mindenhonnan, én pedig pár nap után kerestem, bocsánatot kértem, mondtam, hogy beszéljük meg, mert annyira szerettem, nem akartam hogy valami hülyeség miatt legyen vége. Ő sosem keresett veszekedés után, mert ő nem fut senki után, nem lesz papucs, nem csicskul be senkinek. Lassan ott tartottunk, hogy 180 fokos fordulatot vett ahhoz képest, amilyen korábban volt. Nem érdekelte mi van velem, mert az én problémáim meg se közelíthetik az övét, elkezdett távolságtartó lenni, miközben még mindig szeretett. Aztán az utolsó vitánknál, amikor megfeledkezett az évfordulónkról (mert neki jobb dolga is volt, mint ezt számon tartani), mondtam neki, hogy hagyja abba a játszadozást, ha szeret viselkedjen normálisan velem, hogy ezt lássam is, ha nem szeret, akkor hagyjon békén. Erre megkönnyebbülten válaszolta, hogy végre újra csajozhat.

Aztán nem sokra rá kivételesen ő keresett, végre tudtunk normálisan beszélni, kedves volt, azt mondta szeret, megint elárasztott a rózsaszín köd, mint az elején, de 3 napig bírta, aztán előjött azzal hogy ő csak határozatlan időre fogadott vissza, aztán majd meglátjuk, mert szerinte én dobtam őt azzal, hogy megkértem hogy ha nem szeret, ne játszadozzon. Azt mondta, már kiszeretett belőlem (amikor 2 nappal korábban még imádott állítólag), hogy az nem elég amit én adok, és hogy betegesen féltékeny, birtokló vagyok és önző, mert ha együtt vagyunk és ő megbeszél vmelyik napra egy randit mással, akkor én azt viseljem el, vágjak hozzá jó képet, mert ha nem így lenne, akkor én nem szeretem, hanem csak birtokolni akarom. És hogy az neki nem pálya. Korábban megbeszéltük, hogy pár nappal később találkozunk, de én ezek után nem indultam el hozzá, főleg mert megmondta, hogy látni sem akar, hogy nem érek neki kb semmit. Aztán amikor rájött, hogy én otthon maradtam, felhívott, hogy miért nem ülök már a vonaton, mert csak szivatott amikor azokat mondta, és siessek. Én hülye, rohantam hozzá, megint minden jónak tűnt, aztán az üzenetlistájában megláttam egy olyan nevet, akiről addig nem hallottam. Megkérdeztem ki az, azt mondta, csak egy haver, amúgy is foglalt, meg nem is jön be neki. Amikor kértem, mutassa meg a beszélgetést, azt mondta ne csináljak magamból hülyét azzal, hogy meg akarom nézni, mert utána ciki lesz, hogy feleslegesen gyanakszom, és hogy nem kéne féltékenykedni ennyire betegesen, meg hol a bizalom iránta.... Én mégis meg akartam nézni. Odaadta a telefont, és ahogy elkezdtem olvasni csak azt amiket ő írt a csajnak, szinte ugyanaz volt, mint amikor velem ismerkedett. Nem haveri beszélgetés. És vigyorogva nézte végig ahogy megkapom a kegyelemdöfést, hogy akkora fájdalmat okozott ezzel az egésszel, mint még senki, pedig személyesen nem találkoztak, de amit az elején megígért, hogy nem hazudik, nem titkolózik, nem csinálja a hátam mögött ugyanazt mint az exem, aztán mégis megtette, ez akkora pofáncsapás volt, hogy azóta se te tértem magamhoz belőle, és valószínűleg nem is fogok soha.

De elkönyvelt betegesen birtoklónak, önzőnek... mert ő miért ne ismerkedhetne mellettem? Közös terveink voltak hosszabb távra (nyilván nagyon sok boldog pillanatunk is volt, nem csak azok a rossz dolgok amiket leírtam), de most az egész életem darabokra hullott. Úgy gondoltam, mindent meg tudunk oldani, minden megbocsátható, ameddig egy 3. személy nem lép be a képbe. Nincs annál nagyobb fájdalom, mint amikor az ver át, akit a legjobban szeretsz. Közben beszéltem a csajjal, és az a durva, hogy ő azt mondta teljesen megért engem, nem tudott rólam, azt hitte nincs barátnője, de semmi nem történt köztük, és sajnálja hogy ez lett a vége, és hogy a srác írt rá, ő kezdeményezte a beszélgetéseket... (ja és mellesleg a csaj se foglalt, és semmi nem igaz azokból amiket hallottam róla).

Ezt csak azért írtam le (ha esetleg a kérdező elolvassa a regényt), hogy ne ess abba a hibába, mint az exem. Ha igazán szereted, és nem olyan dolog miatt dobott, ami megbocsáthatatlan, akkor tedd félre a büszkeséged, mondj el neki őszintén mindent, hogy mit érzel iránta. És ha úgy gondolod, tényleg szereted és ő is téged, akkor nem szabad veszni hagyni a dolgokat.