Miért fogadjuk el inkább és bocsátjuk meg a megcsalást, mint az igénytelenséget?

Nekem mindkettőtől hányingerem van és egyiket sem bocsájtom meg....

Sőt egy igénytelen emberrel még csak kapcsolatba sem kezdenék..

Erről beugrik egy elég gusztustalan üzenetű vicc: "Inkább osztozkodom a tortán másokkal, minthogy egyedül egyek meg egy tányér szart"...

Gusztustalan, de sokaknál tényleg így van. Holott a megcsalás ugyanolyan rossz, így a kettőt ugyanolyan rossznak kellene tartani...

Egyiket sem fogadom el és nem is bocsátom meg.

Mindkettő undorító.

A megcsalásnál az sem érdekel, ha 28 közös gyerekünk van, mert ugye sokan erre fogják, miért tűrnek.Csak kényelem és gyengeség, semmi más.

A testi higiénia hiányát sem vagyok hajlandó eltűrni.Ez nálam szakító ok.Szagolja saját magát, de nekem nem kötelességem.

Megcsalásnál sokan saját magukat hibáztatják. Ahogy a megcsaló és a környezet is.

"Biztos nem adtál meg neki mindent, nézz magadba, miért lépett félre."

De ha izzadtságszaga van vagy büdös a szája, senki se kezdi magat okolni, hogy "biztos azért, mert nem vettem neki szappant, és észre se vettem, hogy hónapok óta ki kéne cserélni a fogkeféjét."

Ráadásul megcsalás után maradhat kívánatos, de ápolatlanul már nem.

Én egyiket sem viselném el.

Mások részéről meg talán az lehet a magyarázat, hogy a fizikai undort nem tudjuk irányítani, kordában tartani (hogy undorodunk attól, hogy rátesszük a másik hajára a kezünket, és zsírtól csöpög, vagy olyan büdös, hogy elhányjuk magunkat).

Akkor meg abban a pillanatban ott kell hagyni a francba...aztán szagolja saját magát.

Én is ismerek ilyen part.A nő egy csinos,ápolt hölgy a fickója pedig...fürdeni nem igazán szeret,a fogmosást és hajmosást hírből sem ismeri.(Ráadásul hosszú haja van).

És a nő vele van...kicsit sem sajnálom őt,szagolja ha hülye.