Miert lettem szemetlada?

Örülök, hogy sokkal több ertelmes valasz erkezett, mint, amire itt szamitottam.

Agnyeszka: van igazsag meglatasaidban. En azonban attol tartok, hogy egy ösztönös vagy miatt, ami (remelhetöleg) idövel akar el is mulhat, felaldozom a boldog, közös jövö lehetöseget. Elfogadom a kritikakat, hogy meltatlannak tartotok hozza, de attol eltekintve, hogy visszaelek bizalmaval, ugy gondolom (igazabol töle is tudom), hogy mindenben megtestesitem azt, amiben egy pasirol almodik. Ez igy nem eppen szerenynek tünik, de mivel itt (es most különösen) az anonymitasra törekszem, hadd ne kelljen megmagyaraznom, hogy amugy nem vagyok egy bekepzelt, nagykepü holyag.

Noblesse Oblige: Szomoru, de teljesen megertelek. Baratnömmel azert kell finomkodni, mert bizonyos poziciokban egy kicsit nagy vagyok hozza. Azoknak a pasiknak, akik nem ertik, hogy a kicsivel nagyobb meret nem mindig aldas: gondolj arra, hogy szex közben izombol a labad köze rugnak. Mennyire folytatnad szivesen? Szeretömmel is elöfordult mar, hogy szo szerint veresre k....em, de ö meglepö modon mindvegig (es többször) elvezte. Csak utana vettük eszre, hogy menthetetlen az agynemü. A masik pedig, hogy baratnöm nem igazan nyitott e teren a "rosszasagokra". Meg az oral sem elengedhetetlen resze a szexnek, elöjatekrol nem is beszelve. Hatso pedig szigoruan egyiranyu kijarat. Habar nem is tudom, hogy baratnömmel feltetlenül vagyom e arra. Lehet, tenyleg tulsagosan tisztelem ahhoz, hogy hajat a csuklom köre csavarva, masik kezemmel nyakat szoritva orditva elvezzek a 5e99ebe es csak egy önelegült vigyort csal az arcomra, hogy szeretöm is remegve elelvez... vagyis, reszletes beszamolo a tegnap esteröl. Aranyos lany, de nem tudom, hogy együtt tudnek e lenni ilyen lannyal, tudnam e egyenlö felkent tisztelni? Nem erzem ugy, hogy szüksegem van a hetköznapokban arra, hogy mindenben en legyek a problemamegoldo, az iranyt mutato es az, akit gondolkodas nelkül követ parja. Nagyon szeretem, hogy baratnömmel a hetköznapokban fantasztikusan kiegeszitjük egymast. Együtt, ertelmes beszelgetesek soran talaljuk meg a megoldast es, megha hajlandoak is vagyunk kompromisszumra, ritkan van egyaltalan szükseg ra.

Ami nekem szinten fontos, hogy eleg elvont tud lenni a humorerzekem, de ugy gondolom, hogy egyik meghatarozo resze a szemelyisegemnek. Ahhoz viszont szükseg van egy különösen inteligens partnerre, hogy nem keverje a szarkazmust ostobasaggal.

Sajnalom, amikor egy ertelmesen megfogalmazott gondolatot lepontoznak csa azert, mert különbözik az allaspontjuktol. Termeszetesen tovabba is pozitivan ertekelem es igy köszönöm meg, ha veszed a faradtsagot es kifejted a gondolatodat. Nem erdekel, ha akar sertö, de azert legyen benne több mondanivalo, mint, hogy milyen jelzökkel illetnel!

#26. Ez nekem is eszembe jutott többször. Nem tudom, hogy tudatosan ignoralja a jeleket vagy ennyire megbizik bennem (ami miatt nem eppen meltonak tartom magam hozza). Rengeteget vagyok uton. Szabadidömben is sokat vagyok tavol. Söt, a mobilomon is csak 1-2 havonta törlöm a kompromitalo üzeneteket, kepeket. Es az is elöfordul, hogy egy-egy kirandulasra a barati körrel, szeretömet viszem (termeszetesen, csak, amikor baratnöm nem er ra). Ez nalunk nem annyira rendkivüli. Csak, mert tulhaladja a kepzelöerödet, nem jelenti azt, hogy idömet es energiamat pazarolnam arra, hogy itt az anonymitas leple alatt kitalaljak egy amugy is visszaellenörizhetetlen kerdes. Ha szorakoztatni szeretnem magam, ennel azert igenyesebb vagyok.

A ket elözövel reszben ertek egyet.

A haveri tarsasagban nem tartom megalazonak hozni szeretöimet, mert nagy reszüket csak felületesen ismeri baratnöm, masreszt pedig elöfordul ott masokkal is (nem, mintha ettöl jobb lenne... ill.: tudom, madarat tollarol...)

29: Azert tünhet termeszetesnek, mert mar egy ideje resze az eletemnek. Tisztaban vagyok azzal, hogy nem eppen azt, amit tarsadalmilag normanak tekinthetünk, de azert nem is szamit annyira rendkivüli ritkasagnak. De nem tulajdonitok annak tul nagy jelentöseget, hogy masok mit tesznek es nem tartom magamra nezve sem enyhitö körülmenynek, ha nem en vagyok az egyetlen a vilagon, aki csalja parjat.

Hogy undorito stb, azt alairom. De gonosz szandekom nincs. Nem szeretnek ezzel artani senkinek (annak ellenere, hogy szamitasba veszem ennek lehetöseget). Ha pedig semmi empatiam vagy lelkiismeretem nem lenne, nem örlödnek annyira. Olkor tombolnak bennem az erzelmek, ketelyek. A legrosszabb az, amikor mar nem is tudom, hogy innen mar mi lenne a helyes. Kitalalni neki es könnyiteni a sajat lelkiismeretemen az ö fajdalma aran? Csakugy eltünni az eleteböl 6 ev utan, ra hagyva egy hazat oriasi hitellel? Felaldozni magam, hogy minden tölem telhetöt megtegyek, hogy öt boldogga tegyem es azt az eletet elhesse, amit megerdemel? Bezarni ezt a fejezetet es remenykedni, hogy sosem derül ra feny es elni a szeretö tars, majd az odaado ferj es a gondoskodo csaladapa szerepet? Remenykedni abban, hogy ebben majd vegül jobban fogom erezni magam, mint egy celtalan kalandozo, aki utazgat a vilagban es elösködik ujabb-ujabb lanyok erzelmein? Örülnek, ha nem lenne lelkiismeretem es empatiam! Nem erdekelnenek ezek a kerdesek, hogy miert? hogyan? hova tartok?

Olyan eletet elek, amit masok csak irigykedve nezhetnek. Ezzel tisztaban vagyok es halas erte. Es a valosagban sokkal szerenyebb, mint ahogyan itt tünök az erthetöseg kedveert. Megis az eletkedv, az optimizmus es kalandvagy mellett olyan feldolgozatlan fajdalmak is talalnak helyet a lelkemben, amit talan meg legjobb barataim sem tudnak. Talan pont azert, mert empatikus vagyok. Mert, amikor szüksegük van tamaszra, tanacsra, segitsegre, tudjak, hogy ram barmilyen körülmenyek között szamithatnak. Tünhetek igy gyengenek elöttük? Egyaltalan tudna e barmelyiköjük többet tenni, mint meghallgatni es elrejteni csalodasat, hogyan omlik össze elötte az, akit erös sziklanak latott mindig a leghaborgobb tenger közepen is?

Nem! Erre jo, ez a portal! Nem ismertek, es en sem titeket. Nem erdekel, milyennek lattok, milyen kepet alkottok rolam es nem sertödhetek meg a legkemenyebb kritikan sem.