Létezik hűséges férfi?

Szeretem ezt a témát, mert érzékeny területeket bökdös. Mindenkinek van véleménye róla, hatalmas érzelmeket mozgat meg, sajnos nagyon kevesen képesek őszintén és nyíltan kommunikálni róla. Pedig szerintem nem olyan bonyolult dolog ez.

Megcsalás akkor történik, amikor valamilyen hiány keletkezik az egyik félben a párkapcsolat mókuskerekében. Hiányozhat az intimitás, valamilyen szexuális élmény, több szenvedély, vagy akár csak az őszinte kommunikáció. Amikor kialakul a hiány, két dolgot tehetünk: vagy a párunktól várjuk, hogy pótolja a hiányt, vagy külső forrásból pótoljuk.

A párunk logikusan csak abban az esetben lehet képes a hiány pótlására, amennyiben ezt a hiányt pontosan megfogalmazzuk neki és a segítségét kérjük az űr betöltésében. Amennyiben képtelenek vagyunk őszintén kommunikálni vele, vagy ő nem nyitott a probléma elfogadására, akkor az idő teltével a hiány egyre égetőbben fog jelentkezni és végül cselekvésre fog sarkallni.

Elmesélem, hogy a mi kapcsolatunkban mi volt az én megcsalásom története. Tini koromtól fogva elég hedonista életmódot folytattam, a feleségemet megelőzően már több, mint 30 lánnyal kerültem szexuális kapcsolatba. Megszoktam a változatosságot, és amikor összejöttem vele, elkezdett nőni bennem a hiány, hogy valaki mással is együtt legyek. Megjelent egy félelem az érzéseim között, ha komolyan a párommal maradok, akkor talán soha többé nem lehetek együtt mással. Nem bírtam sokáig az őrlődést, egy bő évvel a kapcsolatunk eleje után a tettek mezejére léptem. Találtam egy fiatal lánykát, aki a kettes számú barátnőm lett. A szex nagyszerű volt vele, de nem volt egyértelműen jobb, mint a párommal, inkább csak "más". A kettes számú lányka titokban futtatása viszont rengeteg erőforrásomat igényelte. Törölni kellett minden üzenetet, meg kellett magyarázni a kieső időket, állandó hazugságban kellett éljek. Végül nem buktam le, de rájöttem, hogy mit akarok tenni, és kire van igazából szükségem. Finoman leépítettem a kettes számú lánykát és elhatároztam, hogy többet fogok kihozni a párommal a kapcsolatból, minden energiámat rá fordítom inkább. Elhatároztam, hogy megteremtem a hiányzó szenvedélyt és újraépítem a megkopott szerelmünket.

A félrelépésem óta eltelt 9 év. A párom 2011-ben a barátnőmből feleségemmé lépett elő, és a fiacskánk is mostanában lesz másfél éves. Elmondhatom, hogy a szenvedély a mai nappal is él közöttünk, a szerelmet nem csak vissza tudtuk építeni, de fenn is tudtuk tartani. A megcsalásomat természetesen elmondtam neki, de már csak akkor, amikor eléggé megerősödött újra a kapcsolatunk, hogy elbírja ezt a terhet. Ő a történteket elfogadta, és szabad kezet adtunk egymásnak, ha igényünk van rá, bármikor félreléphetünk pár egyszerű alapszabály betartása mellett. Az illető nem lehet ismerős, nem szabad hazavinni, gumit kell használni és 1-2 alkalomnál több nem lehet. Ezen szabályok lefektetése óta még az igény sem merült fel bennem, hogy újra félrelépjek és tudomásom szerint benne sem.

Véleményem szerint a megcsalásnál sokkal érdekesebb az a kérdés, hogy HOGYAN lehet olyan párkapcsolatunk, amiben még az igény sem merül fel a félrelépésre.

1. Kommunikáció. Rengeteg és rengeteg kommunikáció, de nem csak a felszínes dolgokról, hanem az érzéseinkről és a kapcsolatunkról. Véleményem szerint akkor jó a kommunikáció, ha NINCSENEK tabuk. Én és a feleségem bármiről tudunk beszélni, nincsenek bennünk olyan területek, amik a kis féltett titkaink, nyitott könyvek vagyunk egymás számára. Bármennyire is ismerjük egymást, hónapról hónapra újabb és újabb mélységeket és kincseket tudunk felfedezni egymásban.

2. Energia fektetés a kapcsolat minőségébe. Az emberek tipikusan addig fektetnek energiát a kapcsolatukba, ameddig nem érzik úgy, hogy megszerezték a másikat. Utána leeresztenek, mint a lufi. A kicsit kitartóbb párok kihúzzák a gyerek születéséig és csak utána eresztenek le. Hatalmas hibát követnek el ezzel! A párunkat minden nap újra és újra meg kell hódítanunk. Azokon a napokon, amikor ezt nem tettük meg, azonnal elindulunk a lejtőn. Ez a mindennapos hódítás lehet, hogy fárasztónak tűnik, de ha valaki komoly eredményeket akar, annak komoly munkát kell befektetnie. Én és a feleségem 10 és fél év után is szerelmesek vagyunk egymásba. Vajon megbántuk, hogy az energiánkat egymásra fordítottuk és nem TV sorozatokat néztünk inkább?

3. Önmagunk szeretete. Igazán szeretni és kívánatosnak látni csak azt az embert lehet, aki önmagát is szeretetre méltónak és kívánatosnak látja. Én egy héten 5 alkalommal edzek, a feleségem három. Igyekszünk egészségesen élni, amennyire csak tudunk. Mindez azt eredményezi, hogy kívánatosnak látjuk egymást és egy jó darabig biztosan nem fogunk egymás mellől félrelépni. Nem vernyákolni kell, hogy jujj, elmúlt a szenvedély és nem kívánom már a puhos páromat, hanem TENNI kell azért, hogy kívánatosak és szexik legyetek egymás számára. Engedjétek meg, hogy ezzel a kis videómmal támasszam alá a gondolataimat:

https://www.youtube.com/watch?v=CBMHx_T_NW0

Erre a kérdésre nem a horoszkópokban kell keresni a választ, kérdező, hanem az evolúcióban. Ugye, az megvan, hogy minden fejlettebb állatfaj hím egyedeinek a legfőbb célja, hogy az ő, és csakis az ő génjei öröklődjenek, jussanak tovább. Ennek eléréséhez két nagy viselkedéscsoport alakult ki. Az egyik ilyen csoport hímje párosodik minden nősténnyel, bízva a nagy számok törvényében. A másik csoport hímje a nősténnyel marad a szaporodási időszakban. Segít neki, és közben őrzi is, hogy ne kerüljön a közelébe másik hím, "aki" elcsábíthatná. Amikor az énekes madarak gyönyörű trilláit hallgatod, akkor is e cseledet játszódik le a természetben. A hím jelzi a területe határait, és a védi a fészekben kotló tojót. Lehet tiltakozni, hogy nem vagyunk állatok, lehet tiltakozni, hogy esetünkben a szex nem az utódnemzésről szól, de felesleges. Az evolúciós törvények attól még ugyanúgy vonatkoznak a kérdésre.

Az ember esetében is (némi átfedéssel) ez a fent leírt két nagy csoport alakult ki. Az, hogy melyik csoportba tartozik az adott férfi, fogja eldönteni, hogy mennyire van meg benne a késztetés, hogy végigdugja a húspiacon fellelhető összes nőt. De, mivel emberek vagyunk, ez csak az ösztönök szintjén dönt el bármit is. Hiszen nálunk ezen kívül még nagyon sok szempont közrejátszik. Pl. aki jó valamiben az szereti is azt csinálni. Aki fiatalkorában sikeres volt a csajok körében, az később is nehezen mond le erről, tartozzék akármelyik fenti csoportba is. Vagy aki balfék volt fiatalon, az idősödve is inkább hű marad, semhogy elkalandozzon a csajozás számára kínos és félelmekkel teli világába.

A másik nagy hiba a kérdéssel kapcsolatban, hogy a fiatalok azt hiszik, hogy a hűség egy tulajdonság. Nem az! A hűség egy állapot. Nem elvárni kell a párunktól, hanem - János barátom válaszát más szavakkal citálva - előidézni, és fenntartani kell! Maholnap 60 leszek, és a felségemmel a mai napig imádjuk egymást. De ezért tenni kell! Nálunk a TV jóformán csak szobadísz, a legtöbbször hetekig sem kapcsoljuk be. Ha együtt vagyunk, nem a telefonunkat buzeráljuk, hanem egymásra figyelünk.

Tudomásul kell venni, hogy az ember folyamatosan változik. Mindenki! Akár fel- és beismeri ezt, akár nem. Ahhoz, hogy két ember azonos irányba változzon, folyamatosan kommunikálni kell. Megbeszélni mindent, sőt odafigyelni arra is, hogy ha valamelyikünk egy érdekesebb cikket, vagy könyvet elolvas, lehetőleg a másikunk is megtegye. Hiszen az élmények azok, amik a változást előidézik bennünk. Tehát vigyázni kell, hogy megközelítőleg azonos élmények érjék a pár két tagját.

Ugye, milyen kiábrándító ez, fiatalok? :-)) Nincs ám hátradőlés, nincs ám lazítás! Mert megtartani sokkal nehezebb valakit, mint megszerezni.

Ismét jót írtál Miquel! :D

Ha mindenben nem is értünk egyet, azért elég sok dologban igen! ;)

Jaj de cuki! Lepontozták az írásomat, de annyira nem voltak tökösek, hogy véleményezzék is! :D

Szeretettel várom az indoklást, hogy melyik része nem stimmelt az írásomnak! Igen, én végigkeféltem a fiatalságomat és igen, a feleségemet is megcsaltam a kapcsolatunk elején. Viszont pont erre volt szükségem ahhoz, hogy felismerjem, hogy mit veszíthetek és ez segített abban, hogy benőjön a fejem és valóban elköteleződjek mellette. A megcsalásom óta eltelt 9 év és azóta a kapcsolatunk virágzik, a mai napig valódi szerelmet érzünk egymás iránt. A fiacskánk igazi harmóniában és szeretetben fejlődhet! :)

A megcsalás az én esetemben egy szükséges rossz volt, egyáltalán nem bántam meg semmit. Feldolgoztuk, tanultunk belőle és a mai napig boldogok vagyunk. Aki kételkedik, az keressen rám, találkozzunk személyesen, nem zárkózom el semmitől. Az itt jelenlévőktől eltekintve én a saját nevemmel vagyok itt jelen, nem árulok zsákbamacskát, büszkén vállalom az arcomat. ;)

Ez csak nézőpont kérdése!

Létezik az a hűség, ami gyávaságból fakad. (Szerintem ez a leggyakoribb! Félelem a magánytól, a gyerek, a ház a megszokott élet elvesztésétől, félelem a nemi betegségektől, félelem attól, hogy mit fognak szólni, stb.)

Létezik az a hűség, ami a kölcsönös szabályok betartásán alapul. (Amikor a felek megegyeznek abban, hogy mi minősül megcsalásnak és azt nem teszik.)

Létezik a tehetetlenek hűsége. (Pl. nincs mivel, vagy nincs kivel.)

Létezik a megalkuvó hűség, amiben kitart a családja, vagy a partnere mellett, mondhatni értük él, de néha.....! Gondolom ezt sokan nem neveznéd hűségnek, de higgyétek el, sokan kiegyeznének ezzel is.

Létezik hűség lustaságból.

Létezik hűség álszentségből, megfelelési kényszerből.

Van akinek az sem megcsalás, ha azt sem tudta mit csinál. (Drogozott, piás volt, stb.,,, és ezt még a törvény is elfogadja.)

Őszinte talán csak egy van, ami az imádaton alapul és vakká tesz. (Valószínűleg ez az amit a legtöbben szeretnénk, de sajnos ez a legritkább, még ritkábban kölcsönös és szinte soha nem tartós.)

Fordítsuk meg a kérdést. Mi minősül megcsalásnak?

A klasszikus, mindenkivel, fűvel fával, még a legyet is röptében?

Csak az ami kiderül?

Csak az ami mögött érzelmek is vannak?

Pénzen vett kielégítéssel járó "szolgáltatás"?

Az önkielégítés?

Önkielégítés közben másra gondol?

Nem szexel mással, de másba szerelmes?

Nem szexel mással, de kacérkodik, flörtölget?

Nem szexel mással, de kéz a kézben andalogva randizgat?

Egy kis tapizás, vagy rá csap egy csinos fenekére?

Ha szex közben titokban mondjuk Brett Prittyre, vagy Szamanta Csöcsre gondol?

Ha nem gondol másra, hanem ki is mondja és szerepjátékot kér?

A buszon nekidörgölődzik valakinek?

A pornófilm nézés, pip show, sztriptíz bár, Chippendale show látogatás?

Jó gondolatokat vetettél fel 39-es! Elmondom, hogy ez nálunk hogyan működik most 10 és fél együttéléssel a hátunk mögött, 9 évvel a régi megcsalásom után.

Alapvetően egész egyszerűen nem vágyom és nem gondolok más nőkre. Sem szex közben, sem maszturbációm során, sem az utcán sétálva. Ez nem azt jelenti, hogy egy-egy kacér pillanatra sosem játszom el a gondolattal, hogy vajon milyen érzés lehet benne lenni valamelyik utcán látott hölgy vaginájában, egyszerűen csak nincs meg a konkrét vágy, hogy ezt aktívan ki is akarjam próbálni. Nem azért nem teszem meg, mert félek a következményektől, hanem azért, mert az intimitásnak a legmagasabb fokát jelenleg csak a feleségemmel összeolvadva tudom elképzelni. Mivel a mi esetünkben nem b*szásról, hanem szeretkezésről van szó, közben a szeretetünk energiája áramlik közöttünk egy csodálatos örvényben.

Na most ha egy idegen hölgyemény lenne ott hirtelen előttem, aki iránt NEM érzem a kellő szerelmet, az egész egyszerűen blokkolná a szexuális folyamatot a fejemben. Nem tudnék összekapcsolódni vele energetikailag. Valószínűleg elmenne az erekcióm és komoly gondjaim lennének, mire el tudnék odáig jutni, hogy feloldódjak, pedig a feleségem mellett igen kiemelkedő minőségi szintet tudok nyújtani szexuálisan.

Hogy miért van ez, arra a kérdésre a válasz igazán nem bonyolult. Azért nem vágyom más nőkre, mert a feleségembe vagyok szerelmes és azért mert ő (jelenleg) tökéletesen kielégít szexuális értelemben (is).

Ugyanakkor teljesen biztos vagyok benne, ha a szerelem elmúlna, vagy bármilyen okból kielégítetlen lennék huzamosabb ideig szexuálisan, akkor bennem is ugyanúgy megjelenne az igény a félrelépésre, és előbb-utóbb félre is lépnék, ha nem tudnánk megoldani a problémát. Nem fogadtunk örök hűséget és tisztába vagyunk vele mindketten, hogy semmi sem tart örökké, de mindent megteszünk, hogy a lehető legtovább nyújtsuk az egymás iránt lángoló érzéseinket.

Ami a kérdéseidet illeti, egyéne válogatja, hogy kinél mi minősül megcsalásnak. Abban egyetértek veled, ha valaki fejben megdugja az összes nőt, aki szembe jön vele az utcán/interneten, az legalább olyan gáz, mintha meg is tenné ezt a valóságban is. Pontosabban valahol még gázabb, mert még az a tökösség is hiányzik egy ilyen emberből, ami ahhoz kell, hogy megvalósítsa az álmait...