Szerintetek szakítanom kéne vagy mit gondoltok?

Nem, nem azt akartam mondani kedves utolsó. 35 alatt ugyanis mindkét nem képviselője egyformán egy erkölcsi fárosz. És mindenki azt is hiszi, hogy örök életében ilyen jellemóriás marad. Akkor még mindenki feketének vagy fehérnek lát mindent, és ezért azt hiszi, hogy a hűség tulajdonság. Nem az! A hűség egy állapot. Olyan állapot, amit ha nem tartasz fenn a párodban, úgy foszlik el, mint lenge ködpamacs a tavaszi napsütésben. Olyan állapot, amit ha a párod nem tart fenn benned, az addigi gerinctanulmány éned körberöhögi saját magát.

És mielőtt bárki azt hinné, hogy egy megkeseredett lúzer írta ezeket a sorokat, sietek leszögezni, hogy évtizedek óta boldog házasságban élek.

#11

Azért sajnos láttam már példát olyan negyvenesre aki hasonlóan magyarázta a megcsalás szépségét, mint Te, csak jóval monumentálisabban és az egészet úgy beállítva, hogy a felesége még kb. "örül" is neki, hogy ő ezt csinálja.

Mint kiderült nem örül, hanem inkább örlődik szerencsétlen asszony. Csak a férfi hordott rózsaszín szemüveget a témában.

És a megcsalások manapság nemek közt inkább 50-50% arányban oszlik el (esetleg 60-40 a férfia "javára", ami itt inkább negatív tényező), nem úgy mint 20-25 éve a fiatalkorodban. Akkor tényleg aránytalan volt a mérleg, de mára eléggé megoszlik a dolog.

Az undorító az amikor/ahogy kimagyarázzák magukat...

Ja, és lemaradt a végéről az indoklás. A férfiak azért csalnak "könnyebben", ők két lábbal állnak a földön, és racionális gondolkodás jellemzi őket. Előrelátóbbak, így könnyebben találnak módot arra, hogy megadják a párjuknak azt a kis pluszt, ami elég ahhoz, hogy az újra és újra elköteleződjön mellette. A nők inkább az érzéseikre hallgatnak. A megérzéseik irányítják őket, és az érzés egy pillanatnyi fogalom. Ők nem látnak annyira előre, így csak akkor szembesülnek a problémával, amikor az már érezhetővé vált. Tehát addig nem lépnek, nem őrzik a párjuk szerelmét, amíg múlni nem érzik azt. Akkor meg már rendszerint késő.

Mint mondtam, 35 év alatt ez jellemzően nem szokott problémát okozni. Akkor még saját dicsfényén vitorlázva túlteszi magát ezen az ember. Ám ahogy idősödik, egyre inkább ráébred, hogy nem ezt a lovat akarta. Eddig csak hitte azt, hogy ő irányítja saját életét. De észre kell vennie, hogy eddig ez messze nem így volt. Először szülei elvárásainak kellett megfelelnie, aztán tanárai, az aktuális párja, főnökei, később pedig a gyermekei elvárásainak. 40 felé egyre inkább szeretné végre megvalósítani önmagát. A saját útjaira lépni, s emellett, még ha csak titokban is, de bejárni azokat az ösvényeket, amiket az evolúció előírt neki.

# 14

Miért, te mit csináltál? xD

Misi, sok mindenben egyetértek veled. Ennyire nem ideologizáltam meg a megcsalás életkori megoszlását, de lehet benne igazság.

Viszont, ha elfogadjuk, hogy a ststisztikai sokaságban nők és a férfiak azonos arányban élnek házasságban, vagy más tartós párkapcsolatban, akkor elgondolkoztató, hogyan lehetne az, hogy több férfi csal, mint nő. Hacsak föl nem tételezzük, hogy a választás egyik legfontosabb eleme, hogy a harmadik ne legyen kapcsolatban. Ezt, azt hiszem, elvethetjük.

Meggyőződésem, hogy az emancipáció ebben a tekintetben megvalósult.

# 16

Te tudod. Én sose szégyellném magam egy másik ember viselkedése miatt, akár férfi, akár nő.