El fog valaha ezek után fogadni a párom anyja és családja? 27/l

Hol is kezdhetném? A szerelmemmel már 6 éve együtt vagyunk, viszont volt egy fél éves szünet. Ez azért történt mert nagyon sok problémánk volt és nem tudta egyikőnk sem kezelni, nem egymás miatt hanem különböző külső "csapások" értek minket és sajnos rengeteget veszekedtünk és nem bántunk jól egymással és bevallom különösen én voltam a probléma forrása, ugyanis a párom egy hihetetlenül jó ember aki a végletekig toleráns volt velem akkor is amikor más biztosan nem lett volna. Én megcsaltam őt, ezután szakítottunk. Fél évbe telt rájönnöm, hogy igazán kit is szeretek és mit akarok az élettől, Ő pedig visszafogadott annak ellenére, hogy nem volt semmi józan oka rá. Az akkori kapcsolatomból egyből kiléptem el akartam felejteni az egészet, hogy megtörtént mert hatalmas hiba volt. Ebben pont a párom volt a legnagyobb segítségemre, aki ugyan úgy szeretett mint előtte és megbocsájtott nekem. Én nem magamnak és sosem fogok de ez már más kérdés. Mindketten boldogok vagyunk, hogy újra együtt vagyunk és kész és Ő is és én is biztosak vagyunk benne, hogy ez már nem lesz másképp soha sem.

Sajnos az Ő családja különösen az anyukája nem visel el azóta engem. Nagyon jóba voltunk előtte, mindig szóba hozta, hogy mikor kelünk már egybe mert annyira szeretné. Tényleg nagyon szeretett engem de nyilván megtudta mi történt és azóta egyszerűen gyűlöl :(

Még a szemembe is mondta, hogy nem akarja, hogy a fiával legyek mert nem érdemlem meg őt. A leghalványabb jelét sem mutatja annak, hogy valaha is megenyhül. A páromnak is mindig mondja rólam a magáét. Én próbálok annyira kedves lenni amennyire csak lehet de semmi. Amikor a hétvégén náluk voltunk egy kis ünnepség miatt akkor nagyon szépen kiöltöztem, hogy csinos legyek mindenki meg is dicsért és ő pedig valami olyasmit mondott többek füle hallatára is, hogy mindegy milyen szép a külső ha belül rohad... Hát nagyon jól éreztem magam ezután, egész este a fürdőbe sírtam, a párom vigasztalt végig. Megfogadtam, hogy többet nem megyek oda hiszen nem látnak szívesen, persze a szerelmem mondogatja, hogy ne butáskodjak már idővel úgyis megváltozik ez. De ez így tarthatatlan, ez nagyon megnehezíti majd a későbbiekben a családi életünket. Már a baba is szóba jön egyre gyakrabban közöttünk, és én tényleg nem akarom, hogy az ő családja részéről teljes legyen az elutasítás esetleg még a pici iránt is :(( Nagyon sokat gondolkodom ezen napok óta, nem tudom egyszerűen már mit csináljak.