Nők, férfiak akik megbocsátotatok megcsalást utána hogyan alakult a kapcsolatotok? Negativan? Pozitivan?

Nekem, amikor én megbocsájtottam kicsit kevesebb mint fél évig tartott utána. Azt mondta soha többet nem tenne ilyet, hát elvileg nem is tett, de lelépett. Valaki bevallotta neki, hogy szerelmes belé, nekem meg azt mondta még élni akar, és ilyet még soha nem érzett senki iránt...

Hát ritka szar érzés, megcsalás után még téged hagynak el az egy nagy pofon. Legjobb az volt, hogy a westendbe hívott talira, hideg téli november volt. Én pedig ott zokogtam egy csomó ember előtt, mert hát mégis csak szerettem... Akkoriban voltam 24 éves, persze nem szégyellem hogy tudok sírni, csak ő nem érdemelte meg. Meg mégis rengeteg ember előtt, szóval nincsenek jó emlékeim

Még nagyon naiv voltam, első szerelem, 17 évesen.

A pasi lebukott, persze ment a fogadkozás, az ígérgetés, meg hogy minden más lesz és megváltozik értem, és a többi süket duma.

A végén persze megint ott lyukadtunk ki, hogy újra lebukott, csak most ügyesebben titkolta egy darabig. Akkor jött a miért? Mivel érdemeltem ki, hogy ezt kapom?

Takarítottam nála, főztem rá, mostam a koszos ruháit, mindezt suli mellett, és még össze se költöztünk, a szexben se lehetett egy szava se. Mit rontottam el? A válasz: velem túl könnyű. Nem kell küzdenie semmiért, neki meg kell az izgalom.

Csak lestem.

Aztán persze két hét múlva ott nyalta a küszöböt anyáméknál, hogy ő mindent megbánt, akármit megtesz, csak fogadjam vissza. Szokásos csillagokat az égről.

Na, szerinted? Elhittem, hogy azért ilyen, mert tényleg, igazán szeret, rájött, hogy mit veszít velem, és én kellek neki.

Gyakorlatban meg nagyon praktikus volt, hogy van egy ingyen házvezetőnője, akit dughat is. De azért az elmúlt időszak nem múlt el nyomtalanul, sokkal gyanakvóbb és óvatosabb lettem.

A vége az lett, hogy ok nélkül vagyok féltékeny (miután harmadszor lebukott!!!), és hogy miattam lép félre, és én tehetek az egészről. Ott már azért gyúlt némi világosság a fejemben, földhözcsapkodtam nála nagyjából minden tányért és poharat, egy párral talán be is céloztam, elviharzottam haza, és többé hallani se akartam róla. Pedig még évekkel később is próbálkozott nálam, hogy hátha megint össze lehet jönni.

Ez egy velős tapasztalat volt, hogy miért nem érdemes megbocsájtani annak, aki félrelép.

Mikor ez után futottam bele olyan pasiba, aki félrelépett, akkor szemrebbenés nélkül vágtam ki, és soha nem bántam meg.

Ezt a két gyökeret leszámítva nem is futottam bele olyan pasiba, aki hűtlen lett volna, ami azért egész jó arány.