Szeretnéd tudni hogy megcsal a férjed vagy jobb a rózsaszín álomvilág és hinni hogy boldog feleség vagy?

# 10: Nyilván igazad van, hogy a kommunikáció fontos, meg egyebek. De tedd a szívedre a kezed: te még soha semmiben nem hibáztál? Mindig mindent tökéletesen csináltál.

Én nem. Bár nem csaltam meg a párom, de naponta követek el kisebb-nagyobb hibákat, amiket aztán megbánok és tanulok belőlük. És mivel hiszek a fejlődésben (tapasztalatok alapján), nagyon sok mindent meg is tudok bocsátani. Persze helyzetfüggő. Mindent nyilván nem, de ha látom, hogy a másik levonta a konzekvenciákat és tanult a hibájából, akkor azért tudok toleráns lenni.

Természetesen hibáztam már és én sem csinálok mindent tökéletesen.

Alapjáraton bizalmatlan vagyok. Nehezen bízom meg az emberekben. Ha valaki elnyeri a bizalmam-persze idővel-akkor nem kételkedem benne többet. Na de ha ezt a bizalmat valaki eljátssza(jelen esetben megcsalással) utána soha nem tudnék benne megbízni, bármennyire is "megbánta" a tettét.

Különben is azt az elvet vallom,hogyha nagyon szeretünk valakit akkor nem csaljuk meg,nem verjük át. Persze...mindenki magából indul ki, így én is,szóval azt nem tudhatom,hogy más így gondolja-e vagy sem.

# 12: De vajon lehet-e mondjuk 15 év házasság után is folyamatosan "nagyon szeretni" valakit? Persze, biztos vannak, akiknek megy, mert nagyon tudatosan dolgoznak a kapcsolaton. Mások meg a saját hibáikból tanulják meg, hogy ez fontos, és csak akkor tudnak igazán tenni a kapcsolatért, amikor már megtapasztalták, hogy melyik út NEM járható - és akkor keresnek egy másikat.

Ilyenkor két lehetőség van: vagy új emberrel kezdjük el nulláról felépíteni (akivel ugye szintén nincs meg a bizalom az elején...), vagy adunk a párunknak egy újabb esélyt és vele építjük fel a kapcsolatot.

Én az előbbit választottam, mert az exem nem volt partner a megoldásban, a kapcsolat újraépítésében. Másnál meg működött. Szóval nincs egységes recept. Én csak azt tudom, hogy nagyon nehéz ám berögzült szokásokkal, értékrenddel 40 évesen a nulláról felépíteni egy kapcsolatot. (Fiatalon még könnyebben ment.) Mikor már megszoktad valakinek a "rigolyáit" x év alatt, és most egy újabb ember rigolyáit kell... Félreértés ne essék, nem sírom vissza az exem. De azt tudom, hogy nem dobnék el egy felépített kapcsolatot egy hiba miatt, HA látok esélyt helyrehozni és a másik fél is partner benne.

En a 6-os véleményét osztom...

Sokan nyilatkoznak úgy, hogy fuj, a megcsalás megbocsáthatatlan...stb. En is igy gondoltam fiatalon, gyerek nélkül....ma már másképp!

#13

Nem lehet "nagyon szeretni" x éven keresztül. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, amikor az egész kapcsolat egy langyos pocsolya.

Ilyenkor nyilván nehezebb ellenállni a kísértéseknek. De egy gerinces ember nem fog félrelèpni,mert nem hagyja, hogy odáig fajuljanak a dolgok.

Beszélni kell ha bajunk van! Ha valaki erre nem képes az valószínűleg nem az én párom. Legalábbis hosszútávon nem viselem el ha nem képes megbeszélni a problémákat.

Most is azt írom, inkább leszek egyedül, mint olyan emberrel, aki konkrétan szarba se néz és nem tisztel ráadásul palira vett.

3as válaszoló vagyok,

Teljesen egyetértek a 8-assal és a többi kommentjével is.

Egyébként nem tudom, hogy ez miért ennyire különleges felfogás.

Én sem tűrném el a férjemtől, hogy átverjen, visszaéljen a bizalmammal és megalázzon ilyen módon.

Ha félremenne, nekem az egyet jelentene avval, hogy vége. De hozzá kell tennem, hogy ő ugyanezen a véleményen van. Még a kapcsolatunk legelején teljesen letisztáztuk ezt oda-vissza. Ha valamelyikünk részéről ennyi, a másik elé állunk és előállunk avval, hogy ennyi volt.

Ő megmondta, hogy képtelen lenne hozzámérni, tisztelni, undorodna tőlem, ha félremennék egy másik férfival. És ezen fenn sem akadtam, teljes mértékben megértettem és elfogadtam, mert én ugyanígy éreznék, ha ő csalna meg!

Én elfogadom, hogy van, aki meg tud bocsájtani.. most mondok egy nagyon vad párhuzamot: van olyan, aki sok év házasság után, ha meghal a párja x idő múlva társat keres magának, mert úgy érzi, avval, hogy meghalt a házastársa az ő élete még nem zárult le és szüksége van valakire.

És van az a típus (mint pl én) aki el sem tudná képzelni, hogy valaki a férje helyére lépjen ezer ok miatt.

És nem az elvakult szerelem beszél belőlem, hanem az, hogy a férjem nemcsak a férjem, a gyerekeim apja, hogy rengeteg mindent átéltünk és mindig egymás támaszai voltunk... hanem mert a legjobb barátom is, köztünk van egy szövetség, amit senki nem tudna megütni szintben. El sem tudnám képzelni, ha történne vele valami, hogy valaki hozzáérne egy holmijához is... legyen az a gyújtója vagy akármi.

Szóval én is azt mondom, hogy ha megcsalna, tudni akarnám és nem azért, hogy megbeszéljük, hanem azért, hogy véget vessek az egésznek.

Én 16 év házasság után és 2 gyerek után is úgy gondolom, hogy kidobnám a férjemet egy megcsalás után is. És mindenképp tudni szeretnék róla, ha megtörtént.

A megcsalás nem hozza helyre a megromlott kapcsolatot. Én nem tudnék bízni benne soha többé.

Nem csaltam meg, nem is fogom, így elvárhatom tőle is, hogy hasonlóan cselekedjen. A kapcsolatunk elején elmondtam neki, hogy nálam 2 dolog megbocsájthatatlan. A hűtlenség és az agresszió.

Amennyiben más kell neki, nyissa ki a száját és váljunk el. Ennyi. Nem kell ezt túlbonyolítani :)

17 vagyok.

A környezetemben volt pár megcsalás, 99%-ban a férfiak részéről. 2 nő " bocsájtotta meg" a férjének a félredugást, tovább folytatták a kapcsolatot. Az egyikük egy jó kis nemi herpeszt kapott a hűtlen férjétől, ami ezek után elkíséri élete végéig. A másik pedig szifilisszel gazdagodott. Utána már természetesen ők is kidobták a férjüket, de már késő volt.

Emiatt sem bocsájtanék meg. Undorító betegségeket lehet hazavinni még óvszer használata mellett is.