Nős férfiak! Hogy tudtok úgy hazamenni a feleségetekhez mintha semmi nem történt volna, miután megcsaltátok?

Én azt látom, hogy az a monogámia, ami valóban belülről jön és nem egy etikai/társadalmi "beépített program", valójában nagyon keveseknek sajátja. Éppen ezért elítélni a természetet nem biztos, hogy értelme van.

És azt is látom magam körül, hogy a birtoklásnak, féltékenységnek, a másik feletti kontrollnak semmi köze a szeretethez/szerelemhez.

Egy érett, egyenrangú kapcsolat szerintem nem a fentiekre épül, hanem az őszinteségre, a szabadságra és az egymásra való minőségi figyelemre, ami semmiképpen nem az elszámoltatást jelenti.

A szexualitás pedig mindenkinek kicsit mást jelent. Volt, aki azt írta, olyan ez mint az edzés. Más az önkifejezést látja benne, megint más a kapcsolatteremtést, a szeretet kifejezését, az intimitást... a rutint... a feszültségoldást... a bűnös élvezetet... a szükséges rosszat... stb.

Nem vagyunk egyformák.

Csak jó lenne minél többet, ítélkezés nélkül beszélgetni mindezekről otthon.És akkor talán kevesebb lenne az elválás.

Úgy hogy a férj már évtizedek óta nem alszik a feleséggel egy ágyban. A gyerekek már rég nincsenek otthon mert felnőttek. A férfi bár minden nap hazamegy de nem együtt él a feleségével csak egymás mellett. Házon kívül diszkréten éli mindkét fél a privát életét. Bár otthon már nem érnek egymáshoz sosem úgy, de a családi ügyeket normális hangnemben képesek megbeszélni, kommunikálni az adott problémákról.

Az ilyen házasságok alapja 2 kompromisszmsképes felnőtt ember.

#29 Ezt a nők nem is akarják tudomásul venni. Szerintük, mindig, mindenért a férfi a hibás.

Persze tisztelet a kivételnek. Szóljon aki látott egyet.