Van itt olyan, aki partner volt megcsalásban, de megbánta utólag és utálta magát érte?

Nekem olyan volt,hogy szerelmes voltam,majd megismert valakit en tudtam rola,megis voltam vele.

tehat gyakorlatilag en voltam elobb,es nem zarodott le koztunk se normalisan a dolog.

Gusztustalan embernek tartottam magam. Eltelt mar par ev,feldolgoztam. De ha erre gondolok az nem jo erzes. Tekintve,hogy azt hittem van egy ertekrendem,amibe bizonyos dolgok nem fernek bele.

es mikor ezt a ferfit megismertem ,akkor az ertekrendet valahol elvesztettem a gerincemmel egyutt.

Én voltam szerető, nem érdekelt, hogy az vagyok. Nem érdekelt a feleség sem, az ő dolga volt, nem én tettem tönkre a házasságukat. Persze a szokásos forgatókönyv volt, beleszerettem, hitegetett, hogy szar a házasság el fog válni stb. Valahogy nem sikerült ez a válás dolog. Full szerelmes voltam. Aztán a hitegetésből és az ugráltatásból, abból, hogy mindig csak ő jelentkezett, megbeszéltük a találkát, nem jött és társai dologból elég lett, kiléptem. Nem bántam meg, de jó tanulópénz volt így utólag átgondolva. Tiszta fejjel visszanézve elég egyértelmű volt a dolog, de így már késő. Sikerült egy pár hónap múlva továbblépni, megismertem egy srácot, jól éreztem Vele magam, segített túllépni, majd pár hét múlva kiderült, hogy igazából együtt élt a barátnőjével, csak könnyebb volt hazudni. Abban a pillanatban kiléptem, lezártam. A srácon hamar túlléptem, az érzésen, hogy egy igazi lúzer vagyok már kevésbé.

Jelen pillanatban férjnél vagyok, és belegondolva, hogy valaki ugyanezt csinálná a férjemmel, fel tudnék köpni és aláállni. De megtörtént, ez van, nem vágok eret miatta, hiszen nem csak rajtam múlt. Nem vagyok rá büszke, de sokminden tiszta lett ettől a tapasztalattól.

Ha nem bántalak meg: érdekes, hogy azután, amit csináltál, azonnal visszakaptad azt az élettől.

Honnantól számít megcsalásnak a megcsalás?

hát igen.."nem foglalkoztam mit érez a feleség, nem az én bajom"...

Egyrészt mindenki a maga boldogságát keresi,,,valahol érthető.

De annyira kiveszett az emberekből az empátia, főleg a nőkből,hogy semmi se tartja vissza....de ha majd a saját bőrén tapasztalja, megérti...

Én voltam a megcsaló, nagyon szar érzés, nem is értem, hogy bírják ezt az emberek folyamatosan csinálni.

11 év, 2 gyerek, kihült kapcsolat, alkoholista és munkamániás férj mellett léptem félre.

Évek óta terveztem már, hogy kilépek, csak a gyerekek miatt nem tettem.

Azután jött egy pasi, aki megmutatta, hogy értékes vagyok, jó nő, szeret és odavan értem, szóval hogy nem feltétlenül velem van a baj, amiért elromlott a kapcsolatom (az exem persze ezt táplálta belém, mármint hogy én vagyok a hülye).

2x lefeküdtem a pasival, akit amúgy már régóta ismerek és elköltöztem a gyerekekkel.

Nem számítottam semmi jóra, viszont azóta is együtt vagyunk, a gyerekek is imádják.

Az exem persze nem tudja, hogy megcsaltam, így is egy genyó lett, hogy el merészeltem hagyni....