Kb 30 hetes terhesen közölte velem a férjem hogy már nem szeret, majd pár hónap múlva kiderült hogy megismerkedett valakivel! Mit csináljak? Elválnátok?

Nem baszogattam, nem bántottam, nem vádaskodtam.Sőt boldog voltam, felhőtlenűl boldog. Vártuk a babàt. Rendeztem a babaszobát, majd arra lettem figyelmes hogy nem keres egèsz nap. Biztos dolgozik. Ha hazajött a munkábòl, persze mindig estig mert tùlòrázott, de a fizetèsèt nem látszott! Òràkra elvonult otthon is magànak. Nem közeledett. Nem simogatta a pocakot, nem foglalkozott velem, nem volt közös program sem, csak a számìtògèp meg a telefonja. Majd közölte hogy el kell utaznia a munkàja miatt egy hònapra. Készìtettem is, pakoltam neki, majd mondtam hogy jò lesz az, legalább kikapcsolòdnak ők is. Könnyes bùcsùt vettünk egymástòl. Folyamatosan ìrt. Minden nap minden percben. Majd hazajött a hétvégére. Akkor már kicsit furcsa volt, de nem szòltam semmit. Gondoltam biztos fáradt. Igyekeztem nem zavarni, pihenjen sokat, a kedvenceit főztem és sütöttem. Majd visszament a következő hétre. Majd egyre később ès kevesebbet kezdett el keresni. Nem kérdezte meg azt sem hogy hogy vagyok. Majd egy teljes nap nem is keresett, majd én ìrtam rá hogy mi van. Baj van? Mert ùgy érzem. Azt mondta semmi baj nincs. Ez ìgy ment 2 napig. Majd mikor hazajött a hétvégére leültem vele beszélni, hogy mégis mi a baja, nekem elmondhatja, beszéljük meg. Akkor kezdett el sìrni és elmondta hogy már tavaly òta megváltoztak az érzései irántam. Mondtam neki hogy akkor miért nem mondta, megpròbáltuk volna megbeszélni, addig nem vállalunk ba babát. Azt mondta igazam van. Nem kellett volna ìgy megcsinálni, de azt hitte jobb lesz. Ez ìgy ment hetekig. Mindig è kezdeményeztem a beszélgetèst. 1-2 napig jobb volt, majd ismét távolodott. Elkezdett velem bunkòzni. Szememre vetette a hibáimat, meg hogy mennyire látszik rajtam hogy terhes vagyok. Bevonult a wc-re, majd kijött òrák mulva hogy mi történt a nagyvilágba. Terelt. Majd egyszer észre vettem hogy leborotválta a farkát. Viccesen meg is jegyeztem hogy mire, ha nem lesz otthon, ès amùgy sem lehetünk együtt. Lelettem ordìtva hogy mindig ìgy csinálta de én sosem vettem észre. Majd vissza ment dolgozni. A következő héten illedelemből kérdezősködött hogy hogy vagyunk, de akkor is kevesebbett keresett, meg nem volt wifi....

Majd hazajött. Hajnalig számìtògép, délutánig alvás, majd 1-2 òra játszás a gyerekkel, majd hajnalig megint számìtògép. Akkor már éreztem hog7 van valami. Mondtam is neki hogy valami van, és hogy miòta is érzem. Mivel keveset foglalkozott velem, én igényeltem a törődését, és annak ellenére hogy veszélyeztetett terhes vagyok többször is együtt voltunk. Majd visszament dolgozni. A következő héten minden rendben volt. Hazajött hozzánk hamarabb és elkísért a terhesgondozásra is. Ott közölte az orvos hogy valahonnan összeszedtem egy csúnya hüvelyi fertőzést. Nem is értettem...

Majd onnantòl kezdve otthon volt, de mégsem. Eltávolodott. Nagyon is. Hanyagolta gyereket de főleg engem. Majd eltűnt a telefonszámlánk. Persze egyből én voltam a hibás. Én vagyok otthon, én nem dolgozom, biztos én szòrtam el. Továbbra is estig tùlòra, majd hazajött wc, òrákig fürdés, számìtògèp. Pròbált minnél később lefeküdni mellém. Minnél kevesebbet beszélni velem. Majd fizetéskor nem tudott elszámolni 50 ezer forinttal. Hogy én hova költöttem. Mondta hogy sehova. De ennyinek kellene még lennie de nincs sehol. Na akkor még bunkòbb kezdett lenni velem. Majd később mentem terhesgondozásra, és megkaptuk a köv. Hònap telefonszámlát. Hatalmas összegel. Csak akkor volt ekkora ha dolgozt. Majd ellenőriztem. Az én telefonszámomról 19db sms mire az övé 189db sms. Elkezdtem gyanakodni. Bementem a telefonoshoz, lekértem a részletezőt. Közölték velem hogy egyetlen telefonszámra ment sok sms és hívás. Teljesen összetörtem. Elindultam haza. Ìrtam neki hogy tudok mindent, de szeretnék mindent tőle hallani. Majd hazaértem és csak néz rám. Miről is tudok? Magyarázzam én el. Majd elkezdtem neki mondani. Megmutattam neki a számlát. Majd köxölte hogy igen, megismerkedett egy nővel, aki hozzá hasonlò, ugyan ugy gondolkodik mint ő, éz vad idegen de kitudta önteni neki a szìvét. Nem volt semmi köztük, csak beszélgettek. Mondtam neki hogy miétt nem velem, én akartam, de ő inkább egy idegennel beszélte meg. Majd felhìvtam a csajt. Tagadott ő is. Megtudtam hogy a legintimebb dolgainkat is megbeszélték. Teljesen összetörtem. Mondtam hogy adok időt, gondolkodni, mit is szeretne. Velünk maradni, vagy válni. Azt mondta nem bízik abban hogy megtudjuk menteni, meg hogy én állandóan szekáltam, nem elege van belőlem, a stílusomat sem bírja már egy ideje elviselni. Majd a mai nap közölte velem hogy sajnálja hogy megbántott, de rájött neki szabadság kell. Csak elmondom hogy eddig is oda mehetett volna ahova akart... mindig én mondtam hogy miétt nem megy ha hívják, ő nem akar, mert csak részegek közt mit csináljon, inkább azt az időt a családjával tölti.

Ezért is furs ahogy viselkedik. Teljesen mint egy agymosott. A csajt persze foggal körömmel vèdi, ne bántsam, nem csináltak semmit, csak beszélgettek, meg szálljak én magamba, és hogy hányingere van tőlem. Semmivel nem törödik, a szüleit is leszarja, a boltból is én cipelek mindent, mert ő abban sem segít. Én ma közöltem vele, hogy elengedem, szárnyaljon. Nem fogom magamhoz kötni. Ha szabad akar lenni akkor menjen....