Miért várja el a legtöbb férfi, hogy nő bocsásson meg neki egy megcsalást?

Pontosan 6-os. Megjavítani kellene megpróbálni az elromlott kapcsolatot, nem megcsalni. Ha megcsalás van, annak a kapcsolatnak már vége. Az semmire nem megoldás ha félredugsz.

Egyéni véleményekre volt kíváncsi a kérdező. Miért nem tudod csak elfogadni, felháborodás helyett? Vagy az a bajod, hogy téged is megcsaltak? A kérdező nem írt sehol olyat, hogy mindenkinek kötelezően szakítania kellene akit megcsalnak, csak a véleményét írta le, hogy az ilyenek nem becsülik meg a kapcsolatukat és a társukat.

Amúgy pl nekem is édes mindegy ki milyen silány kapcsolatban tengődik. Sajnálni sem tudom azokat akik megbocsátanak egy ilyet, aztán újra és újra megcsalják őket, mert ők választották ezt az életet.

Megcsalás után már úgysem lesz soha bizalom, maximum bebeszéli magának az ember. De a kételkedés mindig ott lesz, (ha a másik aki már megcsalt legalább egyszer,) ha akár csak fél órát késik a munkából...

Miért nem tudod csak elfogadni, felháborodás helyett? Vagy az a bajod, hogy téged is megcsaltak?

Nem csalnak meg tudtommal :) Már leírtam: az ilyen véleményeket gyerekesnek tartom. A párom édesapja egyszer lelépett egy másik nővel, fél évig nála lakott. A gyerekek (13-14 évesek voltak kb.) is kikészültek, leromlott az iskolai eredményük stb. Aztán fél év múlva az apja visszament az édesanyjához, túltették magukat az ügyön. Pár hete halt meg az apja, 49 évig éltek együtt összesen az édesanyjával. Szép volt a szar részek dacára is, nagyon szerették egymást.

Nem hinném, hogy buta és igénytelen, aki megbocsát. Az a buta, aki sokkal jobban szereti saját magát, a saját kis egóját, mint az őt szerető embereket.

14-es

Ne túráztasd magad.

névtelenül, elméletben itt minden nőnek akkora egója van, mint a Jupiter. A Jupiter nagyon nagy.

Ha a pasi szerette volna a nőjét, vagy legalább tisztelte, becsülte volna, értékelte volna egy kicsit is, nem ment volna máshoz. Erről ennyit.

A gyerek dolog meg olyan, hogy szerintem az sem jó, ha egy gyerek ilyesmit tanul az apjától vagy az anyjától, hogy ha gondok vannak , akkor máshoz kell menekülni. Egy gyerek nem hülye, előbb utóbb észreveszi hogy boldogtalanok a szülei, sokszor még a hűtlenkedésről is tudomást szereznek. Ha akkor rögtön nem is , később, idősebb korban már tudatosulni fog bennük, hogy mi is történt, és ezt a viselkedést fogják követni. Persze nem törvényszerű, de nagyon esélyes.

Az én szüleim is elváltak 11 éves koromban. Előtte is sokat veszekedtek, apám konkrétan csicskának tartotta anyámat, egy házi cselédnek. Mindketten dolgoztak, de apám semmit nem csinált otthon. Anyámnak pedig elege lett egy idő után, besokallt. Mikor anyu elmondta, hogy válnak, megmondtam neki, hogy jó, az a fontos, hogy boldog legyél. Amúgy apám az én életemet is megkeserítette. Sokat cseszegetett, többek közt ezért is utáltam már kiskoromtól (meg anyám miatt is). Már sok éve nem is tartom vele a kapcsolatot, nem érdekel. Soha semmi nem volt elég jó ami velem volt kapcsolatos. Olyasmikre kényszerített amiket én nem akartam, hogy aztán megalázhasson. Pl kötelezővé tette, hogy strandra menjek vele, pedig nem akartam. Ott meg aztán azt mondogatta milyen undorítóan nézek ki, nem szégyellem magam, én nem is vagyok a gyereke, csak a kukában találtak és hasonlók.

Én örültem a válásnak. Anyu sugárzott mikor apám elköltözött, utána mindig mosolygott, nyugodt volt.

"Ha a pasi szerette volna a nőjét, vagy legalább tisztelte, becsülte volna, értékelte volna egy kicsit is, nem ment volna máshoz. Erről ennyit. "

A világon semmit sem tudsz róluk, csak osztod a hülyeséget. Szerették egymást, máskülönben nem maradtak volna együtt majdnem 50 évig. Annak meg, hogy a te anyád történetesen nem szerette az apádat, ehhez semmi köze.

Végül is magánügy alapvetően. A kérdező kérdezett, én pedig válaszoltam és ennyi. Nekem halál mindegy ki mennyire alázza meg magát, hány megcsalást nyel le. Csak azt nem értem amikor a sokadik eset után miért állnak neki egyesek sírni, (akár itt gyakorin is) hogy brürürü, megint megcsalt...mégis mit várnak az ilyenek??? Ha elnézed, megbocsátasz akár egyszer is, aláírod az "engedélyt" a többi megcsalásra. Ennyi.

Részemről le is zártam, értelmetlen tovább feszegetni, mert teljesen másképp látjuk a dolgot.

Ha nem vagy ott velük, nem élsz velük, nem látsz bele minden nap a kapcsolatukba az eltelt 50 év alatt, akkor te sem tudsz róluk semmit, hogy mi van a 4 fal között. Kifelé sokmindent lehet mutatni. Az, hogy 50 évig együtt maradtak, nem garancia arra, hogy boldogok voltak és minőségi volt a kapcsolatuk. Ezt bizonyítja az egyik fél viszonya is.

Anyám szerette az apámat,(rejtély hogy miért) csak elege lett abból ahogy bánt vele, és nem volt hajlandó a végletekig megalázkodni. Ha te ezt megtennéd, az szánnivaló, semmi több..talán még az sem. Mindenki aki boldogtalan a kapcsolatában, mégis benne marad, az magának köszönheti hogy szar az élete.