Miért várja el a legtöbb férfi, hogy nő bocsásson meg neki egy megcsalást?

Ez egy éretlen kiscsaj véleménye, amit írtál. A kapcsolatoknak dinamikája van, vannak/lehetnek hullámvölgyek és jobb időszakok évtizedek alatt. Egy elromlott kapcsolatot is meg lehet próbálni megjavítani, főleg hogy egy kapcsolat általában nem csupán az egyik fél miatt megy gajra a legtöbb esetben.

Megtörténhet, hogy 5-10-15 év után már nem olyan a szex, nem kívánják egymást úgy, mint eleinte. Ha nincs szex hetekig, hónapokig, elgyengülhetnek a felek. A sok közös élmény, emberi tulajdonság, ami viszont összetartotta a kapcsolatot éveken át, nem vész el, lehet, hogy helyre lehet állítani a harmóniát még, ha mindkét fél ezt akarja.

Ezt egyik barátom, aki csajozógép, megmagyarázta. Egyrészt szerinte nincs olyan férj, aki nem csalja meg a feleségét, másrészt meg, hogy az nem megcsalás, ha a férfi lefekszik más nőkkel, mert abban nincs érzelem. Persze ezt titokban, ha viszont mégis kiderül és balhé van, akkor könyörgés.

Nem tudom kinek mi a véleménye erről, de szerintem ez hülyeség, csak megmagyarázza, hogy neki legyen igaza.

Ez a nézőpont akár az enyém is lehetne évekkel ezelőttről. Azóta van egy 7 éves kapcsolatom és szembesültem olyan dolgokkal, hogy a fülem is ketté állt tőle, pedig a mi kapcsolatunk harmonikus és kiegyensúlyozott.

Én a kölcsönösség híve vagyok, tehát addig ok, hogy férfinek igénye van a változatosságra... de vajon azzal szemben is ilyen megértő, hogyha a nője igényli ezt? Tehát akkor a feleség is hadd keressen néha szeretőt. És legtöbb esetben itt szokott megbukni a történet, hogy ez már biza a legtöbb férfinak derogál, tehát abszolút önzésről beszélünk.

Mert amíg a nőnek is megvan a szabadsága, akkor ez valóban egy életfelfogás, azt meg vagy elfogadják vagy nem.

Én már rég nem vagyok ilyen rugalmatlan felfogású a kérdéssel kapcsolatban. Mikor belementem a párommal az egészben, nem áltattam magam azzal, hogy olyan nő lennék, hogy sírig kitartana mellettem. A szerelem csőlátásossá teszi az embert, de a szerelem nem tart ki a sírig. A szeretet pedig megengedi más nők észrevételét is a radaron. És ilyenkor jön a tisztelet fontossága. Hogy tisztel-e annyira, hogy ne lépjen félre. Nekünk az a stratégiánk, hogy mindent megbeszélünk. Elfogadtam, hogy nem én vagyok Miss Univerzum, láthat nálam jobbat, szebbet. Ha tetszik neki valaki, elmondja. És én ezt hiszti nélkül detektálom. Majd megbeszéljük, hogy tetszik-e annyira, hogy udvaroljon neki? Ha nem és velem akar maradni, akkor én, ő és mi együtt mit tehetünk azért, hogy a kapcsolat jobb legyen.

A sors fintora, hogy én voltam ebben benn először, úgy a kapcsolatommal, semmi baj nem volt! Jött egy munkatárs, aki, kedves volt, aranyos, de semmi extra. Aztán csak azt vettem észre, hogy a testem reagál rá. Ha hozzám ér, bizsereg a bőröm, minden érzékszervem ki volt rá hegyezve. Éreztem az illatát, a jelenlétét, imádtam a hangját, felvillanyozott teljesen. Szóval kénytelen voltam belátni, hogy oka nincs annak, hogy én ezeket a dolgokat érzem, de még is érzem. Szerettem a páromat, a munkatársamat pedig kívántam. Hidd el nekem, én is értetlenül álltam az egész előtt és napokig kerestem okokat, okozatot, bármit, ami logikus... de az érzés csak jött. Viszont a páromat fontosabbnak tartottam, ő élvezet prioritást, így leültem vele megbeszélni ezt az egész agyrémet. És végül együtt kiokoskodtunk egy stratégiát. Így a kapcsolatunk megmaradt.

Én azt meg tudom egy férfinak bocsátani, ha mást is megkíván. Még az sem kell hozzá, hogy ne kapjon meg otthon mindent. Elég őszintének lenni, és együtt kitalálni mi legyen. Fel lehet dobni a kapcsolatot, apró kis dolgokkal is, egyes embereknél akár a 3. fél is opció vagy swinger klub.

Ha a férfi nyitott felém, nem csak a maga örömére gondol, hanem a kapcsolatunkra, akkor az érzései nem szégyellni valóak. Emberek vagyunk és megesik, hogy megkívánunk mást is. Akkor is semmi gond nincs a kapcsolatunkkal. A nem mindegy, hogy ezt ki hogy reagálja le, vagy mit kezd vele. Ezért fontos az, hogy egy kapcsolatba ne csak szeretők legyetek, és halálosan szerelmesek, hanem jó barátok is.

A saját kapcsolatoddal azt csinálsz, amit akarsz. Mások meg hadd csinálják a saját kapcsolatukat úgy, ahogy nekik jó. Ha nem akarnak kidobni 10-15-20 évet az ablakon, hanem megpróbálják újra, az legyen az ő dolguk. Oksa? Éretlen kiscsaj vagy, ha így gondolkozol, hogy egy kapcsolat 10-20-30 éven át csak egy rózsaszín köd, ahol mindenki őszinte, mindent megbeszél, nincsenek sérelmek, viták, nem jönnek új emberek a képbe, a szex tökéletes stb.

Azt mondta nekem egy bácsi, azért van most annyi válás, mert az emberek nem akarják megjavítani a dolgokat. Régen, ha valami elromlott, megjavították, ma meg kidobják, és vesznek újat. Ez igaz a tárgyakra is, és az emberi kapcsolatokra is.

Érdekes kérdés.

Mi férfiak párhuzamos kapcsolatokat tartunk ösztönösen, ti nők pedig soros kapcsolatokat. Ki döntötte el, hogy a tietek a felsőbbrendű, a jó, a tisztességes?

Miért lenne nekem jobb, ha te akkor hagysz el, ha találtál valakit, aki jobban izgat?

Azzal viszont teljesen egyetértek, hogy aki nem tud házasságban megmaradni, az bele se menjen.

Mondjuk ebből a nézőpontból meg érdekes adat, hogy a nők válnak az esetek 80%-ban.

Én pl biztos soha nem nősülök meg, mert szerintem egy társadalmilag jól megágyazott csapda, ami az erőforrásaim kiszipolyozására megy ki, csak épp a meleg vacsora, a vasalt ing és a rendszeres ingyen szex ígéretébe csomagolva.

Jó kérdés, de igazság szerint a választ nem tudom, hogy miért várják el, hogy van pofájuk egyáltalán megcsalás után a párjuk szeme elé kerülni az ilyeneknek, nem még bocsánatot kérni.

Bár szerintem aki megbocsát egy ilyet, az igénytelen, és buta is. Naiv dolog azt képzelni, hogy nem fog többet előfordulni. Aki egyszer megteszi, az többször is meg fogja tenni.

Én a magam részéről lenézem a hűtlen embereket. Szerintem értéktelenek és kész. Primitívek.

Azokat nézem le, akik annyira gerinctelenek és gyávák, hogy nem képesek a párjuk szemébe mondani, hogy már nem akarnak vele lenni, másokkal akarnak lefeküdni, és nem képesek befejezni az adott kapcsolatot, csak félredugnak, sunnyognak a párjuk háta mögött.

Azzal nincs semmi problémám amikor valaki nyíltan vállalja, hogy ő csak a kalandoknak él, amennyiben nincs senkije, vagy nyitott kapcsolatban szeretne élni, előre letisztázza az adott személlyel, hogy szexuálisan nem lesz hűséges, és ez a dolog kölcsönös, tehát a férfira, és a nőre is vonatkozik, nem csak a pasira, hogy kalandozhat. Mert ez nyílt és őszinte. Teljesen más, mint a megcsalás, az a fajta amiről a kapcsolatban/házasságban élő másik fél nem tud.

Szerintem aki képes a megcsalásra, az nem szereti a párját, de még csak nem is tiszteli. Semmibe veszi, megalázza az egyik legaljasabb módon.

Nálam 1 ilyen eset (1 éjszakás kaland) is szakító ok volt mikor az exvőlegényem megcsalt, és válóok is lenne, ha a férjem tenne ilyet. Undorodnék tőle azok után , hogy mással volt együtt, nem bíznék benne, anélkül pedig semmi értelme. Plusz van annyi tartásom, hogy ne legyek tovább hűtlen emberrel. Annál azért értékesebbnek tartom magam. Nekem gyakorlatilag mindegy, hogy 1 éjszaka, vagy hosszabb ideig tartó viszony volt, a lényeg ugyanaz. Nem maradok az adott emberrel együtt.

Az a férfi, aki úgy vélekedik, hogy a szex mással nem megcsalás, mert nincs benne érzelem, kíváncsi lennék akkor is így gondolná-e ténylegesen, amikor a saját barátnőjéről/feleségéről megtudná, hogy a kapcsolatuk alatt 5-10-15-20 vagy még több férfi nemi szerve tört utat a kedvese szájába, és egyéb testnyílásaiba...Hogy vajon lenne e gusztusa ennek tudatában hozzáérni? Őszintén kétlem.