Mit tegyek? Nagyon szeretem, nem akarom elveszíteni!

Volt egy srác, akivel 17 éves korunkban ismertük meg egymást, akkor volt ó 22. 22 évesen hozzámentem, nagyon boldog voltam, megvolt mindenünk; ház, kocsi, a karrierünk is sínen volt. Egy évvel később felvetettem, hogy szeretnék tőle egy babát, de teljesen elárkózott, hogy ő nem akar. Én kiborultam, sok volt a veszekedés megmondtam, hogy válni akarok. Egyik este elmentem otthonról, kérdezte, hogy hová megyek, mert valami nagyon fontos dolgot akar velem megbeszélni. Én nem is válaszoltam, csak elmentem. Aznap este lefeküdtem egy másik sráccal nem jelentett semmit, csak hiányzott az egész, a sok feszültség miatt a férjemmel már vagy két hónapja nem csináltuk. Hajnali négyre hazaértem, de már útközben sírtam azért amit tettem. Bementem az ajtón, bezártam, leültem elé és csak sírtam. Akkor jött ki a férem, aki egész idő alatt a nappaliban várt. Megölelt és megcsókolt, és bocsánatot kért, hogy tuskó volt. Aztán bejelentette, hogy szeretne tőlem babát, aztán ölelgetett, elkedett csókolgatni és lefeküdtünk, azóta pedig minden éjjel szeretkezünk, van amikor többször is. El akartam felejteni az egészet, de olyan történt amire nem számítottam; a srác, akivel aznap éjjel lefeküdtem a férjem új kollégája. A rendőrségen dolgoznak. Így rettegek minden egyes nap, hogy hogyan ön majd haza a férjem, mikor derül ki. Nem akarom elveszíteni, nagyon szeretem! Mit tegyek? 24/N