Ha valakit megcsalnak az valószínűleg tehet róla?

Amit felsoroltál, az szakításra ok. Nem megcsalásra.

Én is léptem félre, engem is csaltak meg. Tapasztalat: mindig az a hibás, aki félrelép.

Igen, olyan is van, hogy minden csidás, még is félrelép valaki. Ilyenkor van az, hogy szakítás után belebetegszik, ha nem tudja visszaszerezni.

Sok embernek adja a bátorságot a megcsaláshoz, hogy biztos benne, hogy a másik szereti és úgyis megbocsájt.

Az emberek többsége alapvetően hűtlen, hálátlan, de manapság már a Tisztelet se nagy divat

A kérdésre a válaszom, hogy a hűség több mindentől is függ, pl. ha van egy ronda férfi, aki 30 évesen még szűz, de 32 évesen talál magának egy nőt, akit végre kefélhet, na az a férfi hótziher, hogy soha a büdös életben nem fogja megcsalni a barátnőjét, mert aki 30 éves koráig szingli, de utána talál egy nőt az a férfi sokkal jobban megfogja becsülni a partnerét, hiszen tudja jól, hogy ezt az egy nőt is évtizedek múltával szerezte meg, akkor nyilván élete első kapcsolatát nem lesz olyan hülye, hogy ezt a kapcsolatot tönkre tegye egy esetleges félrekettyintéssel, még akkor sem, ha lehetősége lenne rá, mivel utána újra egyedül maradna, de pl. ha van egy bombázó csaj, aki elveszíti a szüzességét 13-16 éves kora között, az akkor is könnyen megdugatja magát más pasikkal, ha éppen egy normális kapcsolatban van, mert az olyan emberek, akik bárkit könnyen megkaphatnak, akit csak akarnak, ők sokkal kevésbé hűségesek, mint azok akik 30-35 éves korukig is egyedül vannak.

Lehet, hogy tehet róla, mert nem figyelt eléggé a párjára ahhoz, hogy meglássa, valami nincs rendjén, ami már önmagában is azt jelzi, hogy nincs elég kommunikáció köztük. De nem szükségszerűen.

Az ember néha megadja magát a pillanat hevének, és ezt nem feltétlenül lehet előre látni.

De nincs olyan, hogy jogos megcsalás.

Vagy van gerince az embernek szakítani a párjával, vagy nincs.

És persze nem ezzel kell kezdeni, hanem meg kell tudni próbálni megoldani a problémákat. Az elsőnek igaza van. A kommunikáció a lényeg, a hajlandóság arra, hogy igazat adjunk a másiknak, hogy elengedjük a büszkeségünket, hogy hajlandók legyünk megbeszélni, ami bánt, mielőtt annyira felhalmozódik, hogy valami hülyeséget csinálunk, hogy aztán megigazoljuk magunknak azzal, hogy hát ezt és ezt és ezt is tette ellenem, és ezt és ezt és ezt nem tette. Igen? És megpróbáltátok előtte kikommunikálni?