Az normális, hogy 30 évesen nem elég a csajozásból és nagyon hajt a vérem? Pedig jól működő párkapcsolatban élek. Mi a megoldás? Pasi vagyok, persze.

Nem, nem normális. Ha megtudnám, hogy a pasim így gondolkozik, azonnal kidobnám. Felőlem élje ki magát, ha szeretné, de akkor ne hazudja a szemembe, hogy velem akar lenni, és hogy szeret.

Szakíts, és dugj fűvel-fával.

Ha szereted a párod, akkor addig semmiképpen se vedd el, amíg megörülsz 1-2 új du.gásért.

Egyébként nem tudom, hogy normális-e...az biztos, hogy vagy lenyugszol és megházasodsz...vagy inkább lépj le, és soha ne kezdj tartós kapcsolatba, hacsak nem nyitott az egész.

Ahogy más is írta: a hűség döntés. Mindenkinek lehet az életében csábítás, a nőknek is...

Csakhogy az embert éppen az emelte ki az állatvilágból, hogy képes uralkodni (jó esetben) az ösztönein.

Pl. az is természetes, hogy ha a szomszédod vesz egy szép sportkocsit, akkor szívesen elvinnéd egy próbakörre, de feltételezem, hogy tudsz uralkodni az ösztöneiden, és nem teszed meg. Vagy ha egy étteremben a szomszédos asztalnál egy számodra kívánatos ételt fogyaszt valaki, akkor sem mész oda, és eszel bele, csak mert neked jólesne...

Tudod, néha az is sikerélmény és büszkeségre ad okot, ha az ember képes legyőzni az ösztöneit, és a saját erkölcsi normáinak megfelelően viselkedni. Én legalábbis baromira büszke vagyok arra, hogy nem csaltam meg az exem, pedig lett volna rá ezer okom... mégsem a könnyebb utat választottam. Aztán a kapcsolatnak vége szakadt ugyan, de a mai napig nem bánom, hogy nem csaltam meg! És az ezzel kapcsolatos büszkeségem már senki nem veheti el tőlem!