Adjatok kérlek tanácsot, mi történik?

"elfogadottabb a nő szenvedése a kapcsolatban"

Akkor szopasd magad. Hajrá!

Biztosan kelletlen a mostani kapcsolatod, de egy valamit tanácsolnék: figyelj oda erre az új jelöltre is, nehogy ő is csak addig legyen kedves, amíg be nem helyezi a lompost a nőiességedbe.

"És most nem tudom mi van, ezt az új fickót ezerszer jobban el tudnám képzelni magam mellett, mint a pasimat..."

Kérdés, mit kell tenned?

"hiszen a környezetemben elfogadottabb a nő szenvedése a kapcsolatban mint az emiatti szakítás..."

Biznyára 100 évvel ezelőtti környezetben élsz...

Hülye vagy, az "történik".

A mostani pasidnak is csak üríteni vagy jó, és az újnak is csak erre fogsz kelleni, ne legyenek illúzióid.

cigànyok vagytok?

amúgy baromi jó kislány vagy ,ha buli után egy idegen faszihoz mész aludni.mellesleg nyugodtan megdugathattad volna magad ,mert senki nem fogja elhinni azt ,hogy nem történt semmi.

Ha nem jó a pasiddal, akkor hagyd ott. Ne a környezeted szabja már meg, hogy szenvedj valaki mellett, aki nem figyel rád.

A helyedben viszont még nem jönnék össze senkivel, amíg le nem zártam a régit érzelmileg.

"...folyton építi le az önbizalmamat, hogy én nélküle egy értéktelen kis semmi vagyok. Én pedig nem tiltakoztam, elhittem ezt. ..."

Az utolso mondatod vagy te! Meg a szenvedés!

Ha te annyira tiltakoznál a "szolgalelküség" ellen már léltél volna! Meg is magyarázod hogy jol van ez igy!

Tipikus áldozat vagy! Az új pasival is igy fog alakulni. Bevonzod a dolgot!

Befeküdtél az ágyába a pasinak de hősiesen ellenálltál! Ne haragudj ha kételkedek!

Szerintem neked alapvetően nem a régi meg az új pasi között kéne választanod, hanem azt kéne fejben helyre raknod és eldöntened, hogy bent maradsz-e egy elnyomó, lelkileg bántalmazó kapcsolatban (aminek az egyik legegyértelműbb, legkönnyebben felismerhető jele az, ha az egyik fél a másik önbizalmát és önértékelését próbálja egyre jobban leépíteni), vagy összeszeded a maradék egészséges önbecsülésedet, és nem hagyod, hogy BÁRKI ezt tegye veled, vagyis eldöntöd, hogy kilépsz az áldozat szerepéből.

Akkor lesz valaha is esélyed egy - problémáktól, konfliktusoktól nem mentes, nem rózsaszín ködben úszó, de - kölcsönös szereteten, tiszteleten és megbecsülésen alapuló többé-kevésbé harmonikus párkapcsolatra, ha saját magaddal rendben vagy ilyen téren, és ki tudsz állni magadért.

Amit a mostani kapcsolatodról, a párodról írtál, az csupa rossz, egy árva pozitívum nélkül.

Írtál a környezetedben elfogadott dolgokról.

Megkérdezhetem, hogy SZÁMODRA melyik tűnik jobb és értelmesebb megoldásnak akár nőről, akár férfiról van szó: a szenvedés egy boldogtalan kapcsolatban, vagy az emiatti szakítás?

Tényleg nem szeretném megbántani az érzéseidet, de azt meg őszintén szólva nem is értem, hogy azok után, hogy hetek óta nem beszéltetek és nem is találkoztatok, a párodnak meg "bőven jó így minden ahogy van", ez mégis mitől kapcsolat még egyáltalán.

Komoly, megoldatlan párkapcsolati problémák esetén benne lennék egy előre megbeszéld idejű ideiglenes különválásban, mosolyszünetben, közösen megbeszélt feltételekkel, hogy mind a kettőnek legyen ideje és lehetősége a másiktól kicsit eltávolodva átgondolni, hogy mit akar, tud-e, akar-e változtatni valamin, ha továbbra is a másikkal képzeli el a jövőjét, mennyit jelent neki a párja, adott esetben mennyire hiányzik neki, de ha velem csinálná egy férfi ezt ebben a formában, hogy hetekig nem találkozik és nem áll szóba velem, akkor biztos, hogy nem könyörögnék neki, hanem egy bizonyos idő után szakításnak tekintetném a viselkedését, és ezt tisztáznám vele.