Mi számít megcsalásnak nálad? Meddig tűrnéd el egy kapcsolatban?

Az alábbi szöveget egy másik, hasonló témájú kérdésre írt válaszomból "copy-paste"-elem ide.

Magam teljesen más állaspontra helyezkedem, mint az emberek 99%-a. A lenti szöveget úgy tessék olvasni, hogy - bármilyen hihetetlen lesz is a lent leírtak után, - még az életben nem csaltam meg senkit!

Én azt sem értem, a megcsalással ("félredugással") mi a baj. Ezt a "mutatványt" miért kellene két embernek egymás közöttire korlátoznia? Miért érzitek úgy, hogy vége van a világnak, ha a párotoknak úgy is jó, hogy te nem vagy ott? A megcsalás fogalmát magam is elismerem, de én úgy értelmezem, hogy akkor vagyok megcsalva, ha valaki más miatt elhagynak.

Valaki írta is, hogy definiálni kell, hol a határ. Igaz is: miért nem zárjárok be a párotokat otthon, hogy véletlenül se léphessen a világon semmilyen interakcióba másokkal? Mitől más, ha valakivel zabál egy hatalmasat egy étteremben, ha (például) billiárdoznak egyet stb., mint hogy valakivel elélvezett?

Az jogos, hogy valakitől elvárható, hogy ne költsön az egészre, hiszen a közös kosztpénzt, illetve azt, amit egyébként a párjára költhetett volna, más, a párja által ismeretlen, vadidegen személyre ne költse! Ezért ne menjen utcalányokhoz, ne hívjon meg mást étterembe, ne vegyen másnak virágokat, de vannak szituációk, amikor a megcsalás teljesen ingyen "viteleződhet ki". (Pl. felveszel egy stoppost, akivel megtetszetek egymásnak, és spontán szexeltek egy jót egy parkolóban. Este meg mész haza.)

Az is jogos, hogy akkor se lépj félre, ha emiatt utána a párodat hagyod kielégítetlenül, hiszen te "jól is vagy" a legutóbbi "eseted" után. Ebben a szituációban éri a párodat hátrány.

Minden egyéb esetben neked mitől is lesz rosszabb? Továbbmegyek: ha sosem tudod meg, akkor pláne milyen reális érvet tudnál felhozni arra, miért is ne csinálja?

Az egész hűségesdi egyébként a világ vallásosságából következik: a katolikus egyház tanításai szerint a társadalom jó része így nő fel, gyakorlatilag a szülőktől "tanulják el" ezt a beidegződést, miközben a szülők sem tudnának racionális magyarázatot adni arra, mi ebben a megbocsáthatatlan - csak hát ők is ezt a mintát hozták magukkal.

Következzen pár TÉNY, amit a legtöbben - pont azért, mivel ellent mond annak, mint amit te szeretnél, hogy legyen - egyszerűen nem hajlandóak megérteni sem, szívesebben tesznek úgy, mint a Raiffeisen-reklámban: fül befog, pa-pa-pa-pa...

1. Az ember - az élőlények túlnyomó többségével megegyezően - GENETIKAILAG NEM MONOGÁM!

2. Szexuálpszichológusok és családterapeuták szerint azon párkapcsolatok, ahol hébe-hóba "félredugás" történik, jóval kiegyensúlyozottabbak és harmonikusabbak, mint ahol teljes monogámia van. (A. Általában! Senkitől nem várok olyan üzenetet, hogy pl. mi a férjemmel pedig teljes monogámiában élünk, és sokkal jobb a kapcsolatunk, mint bárki másnak, vagy olyat, hogy bezzeg a szomszéd is csalja a feleségét, és hű de sz....rul élnek. B. Mondom: hébe-hóba! A fix szerető nem annak számít!)

3. Szintén szexuálpszichológusok és családterapeuták szerint a hébe-hóba történt tényleges megcsalás (pl. a férj a külföldi kiküldetésén talál magának valakit, akivel egy éjjel "jól érzi magát") semmivel nem számít károsabbnak a párkapcsolat szempontjából, mint pontosan ugyanerről fantáziálni. (Ó, látom, a ti felfogásotokkal, ha tehetnétek, még ezeket az ábrándokat is megtiltanátok a párotoknak...)

4. Több természeti népnél (Jáva, Borneó vidéke, de ha jól tudom, az eszkimóknál is) a partnereket cserélgetik, már ami a szexet illeti. (Az életközösséget tekintve nem, olyan értelemben mindenkinek fix partnere van.) Ezt azért nem tekintik megcsalásnak, mert nem ebben az általunk is ismert álszent, képmutató, demagóg világban nőnek fel. Azaz: hogy mit tekintünk megcsalásnak, az kizárólag neveltetés kérdése.

Aki egy másik élőlényt testestül-lelkestül birtokolni akar, az ne párkapcsolatot keressen, hanem vegyen magának kutyát! Egy párkapcsolat teljesen másról kellene szóljon...