Ti elhinnétek a férjeteknek?

Ne a bogarat akarjatok a fulebe ultetni, ne szitsatok a tuzet! Igen lehet, hogy felrelep. A felvazolt helyzetben ez sztendert viselkedes. Most szuletett gyerek, feszekrakas, anyuci termeszetes oknal fogva leginkabb csak a gyerekkel foglalkozik, kozben hulla faradt es nincs is energiaja az apucival foglalkozni, az apanak munkahelyi stressz is es otthon is csak a feszultseg ... ilyen esetekben magasszazalekban elkoszalnak az ifju apukak, vagy elkezdenek kocsmazni, haverozni, avagy gepezni. Ebben amugy meg nincs is olyan nagy gond, ez klasszikus viselkedes.

Az nem mindegy, hogy egymas kozott mikent rendezik az ilyen helyzeteket. Akar igy, akar ugy, nem gondolnam bolcs dolognak a feszultseget gerjeszteni, mint inkabb finoman kellene ujra egymasra talalniuk, kulonben mindennek az artatlan gyerek fogja meginni a levet.

A ferfiak igen, szoktak felrejarni ilyen helyzetben ... aztan az ertelmesebbje egyszer csak a fejehez kap, lelkiismereti gondjai lesznek es lehorgasztott fejjel, logo orral kullog haza es mintaferj valik belole.

Nem az a lenyeg ebben a tortenetben, hogy a ferj most valoban hutlen-e (bolcsebb dolog lenne nem is erre kihegyezni a dolgokat), hanem, hogy most hogyan tovabb. Nem harcolni kell azzal akit szeretsz, hanem megprobalni megbeszelni a dolgokat es megnyugtatoan rendezni a helyzetet.

A gyoztes harcnak megvan a maga koreografiaja es filozofiaja. Bolcs hadvezer nem indit rohamot csak ugy, hogy majd utana meglatja mikent alakultak a dolgok. Egy csatanak van celja es van strategiaja.

Neked kell eldontened kedves kerdezo, hogy mi a celod, de mint irod: " mit tegyek hogy újra szeressen úgy ahogy én Őt" ... akkor ne azzal foglalkozz, hogy hibazott-e a parod (vagy igen, vagy nem), hanem, hogy most hogyan tovabb. Beszelgessetek. Beszelgessetek, de ne az mostani serelmeken, hanem a holnapon. Elore nezzetek, kozeledjetek ujra egymashoz es kezenfogva induljatok egyiranyba.

"Ilyenkor higgyek neki?"

Ferjed. Szereted. A gyermeketek apja. A csaladotok feje. Miert ne hinnel? Valojaban hogyan szereted ha nem is hiszel neki? Miert szultel neki gyereket, ha nem bizol benne?

Most tenyleg azt akarod kideriteni, hogy megcsaltak-e? Es ha ez miatt szakitani fogtok es egyedul maradsz a gyerekkel? Tenyleg ezt szeretned?

En voltam mar valo ok. Csinos anyuci, allandoan dolgozo ferj, en meg egyedul. Baratkozas-kivancsisag-vonzalom-megcsalas. Kiderult. Beszeltem a ferjjel, mondtam neki, hogy nincs mit csinalni a felesege meg van marhulva es en sem hagynam csak ugy abba a dolgokat, de figyelmeztettem, hogy ne valjanak el, mert ez a nagy hevesseg ugy is alabbhagy idovel. Persze a buszke ferj elvalt. Eladtak a lakast-autot, egyik gyerek itt, a masik ott es elbucsuztak egymastol. En termeszetesen felvallaltam a dolgot es osszebutoroztam a holggyel, de csak inkabb betyarbecsuletbol, mint szandekaim szerint. Es igen, nekem lett igazam ... elmult a vonzalom, kihult a szenvedely. Emiatt nem kellett volna elvalniuk, nem kellett volna elforgacsolni a vagyonukat, nem kellett volna szetcseszni a csaladjukat. Nem az volt a lenyeg, hogy mi felreleptunk-e az asszonykaval hanem, hogy Ok nem hoztak helyre a hazassagukat es ennek mind-mind a gyerekek ittak meg a levet.

Szoval neked kell tudnod, hogy mit akarsz majd kihozni a sajat szitudbol, de szerintem jol gondold at.

67% szóval szerinted el kéne tűrni egy szó nélkül, hogy megcsalja? Mert amikor gyerek születik, az apák szoktak ilyet?

A fő kérdés az volt, hogy elhinnènk-e neki.

Normális esetben az apák sietnek haza a családhoz, és kiveszik a részüket a gyereknevelésből. Nem kocsmázni, csajozni járnak. És bolond az aki szó nèlkül hagyja az ilyen viselkedést, mert 'majd úgyis megunja és visszajön'. Aztán utána majd boldogan élnek azzal a tudattal, hogy a kedves apuka másba mártogatta a dákót hónapokig. Aztán ha újabb lehetősége lesz, nem fogja kihagyni, mert a feleség majd azt is elviseli, oda utána úgyis visszamehet...

Az elhangzottak fényében érdemes volna tudni a vagyoni viszonyokat. Tehát hogy Te és ő teremtettetek-e saját lakhatást és megélhetést az összeköltözés előtt, vagy valaki lekötelezettje a másiknak ebben, azaz kényszerhelyzetben van-e a lakhatást és megélhetést illetően.

Gondolhatja-e a férj, hogy ő ezt megteheti, mert úgyis "kénytelen vagy maradni"?