Miért kell féltékenynek lenni? ( nők és férfiak egyaránt)

Szerintem benned tombol az eskuvoi para... Azert vagyunk feltekenyek mert feltjuk az amink jelen esetben akink van. De igazabol nem attol felunk hogy elcsaklizzak hanem hogy mi nem tudjuk nekik megadni azt ami a felhitlen boldogsagukhoz kell es ezzel onmagunkban is csalodunk. Osszegezve : azert feltekenyek az emberek mert felnek attol hogy kiderul hogy van valaki valahol aki tobbet tud nyujtani,jobban vagy maskent tudja szeretni azt aki a szivunknek a legfontosabb. En a paromban a veksokig megbizok ezt azza bizonyitjuk hogy nem kertuk el egymas facebook jelszavat vagy email jelszavat, nem kutakodunk a mobilokban es a postaban. Nem attol tartok hogy hutlen lesz a parom hanem hogy elobukkan egy lany aki erdekesebb lesz nalam es ugyesebben jatsza ki az elettol kapott lspjait. Engem mindig megnyugtat a baratom a kovetkezo mondatokkal: Nalam nincs jobb es neki csak en kellek.

Tavkapcsolatban elunk es tobb mint 3 eve egyutt vagyunk.

18/L

2# vagyok

Ha mar az elejen nem biztal benne eleg rosszul kezdtetek ezt a kapcsolatot, ha te akkor leellenorizgetted ne csodalkozz ha mist eskuvo elott tudni akarja hogy tenyleg minden oke-e. Lehet kicsit bepanikolt ferfibol van... Az meg a jobbik eset ha elkeri es nem kutakodik.

volt egy kapcsolatom, ahol biztosított arról,hogy szeret stbstb, de ismertem jól.kiismertem egy idő után,és nem bíztam benne teljesen.

be is igazolódott.ugyan megcsalás nem volt, mármint ha szexet/csókot értünk alatta.

de olyan igen,hogy a hátam mögött fűzött mást.

a féltékenység miatt mennyi álmatlan éjszakám,és gyomoridegem volt.

új kapcsolatom van,már nem vagyok féltékeny. bízom a páromban,ha eljátsza vége.

Egy picit mindig jó féltékenynek lenni mert ezzel is azt sugallod, hogy fontos neked a másik.

Ha úgy vagy vele, hogy "leszarom, csináljon amit akar", azzal nem érezted azt, hogy érdekel a kapcsolat, inkább pont azt fogja érezni a másik, hogy téged abszolút nem érdekel az egész, egy vállrándítással el tudnád intézni a szakítást is.

Féltékenység, párommal jó ideje együtt vagyunk, az elején nem jutott eszembe sem a féltékenység, ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy be be villant pár dolog, pl hogy szeretett csajozni, és elég szemérmetlenül tette sokszor. Előfordult hogy nálam párszor nyomkodta a mobilját, Facebook, és mikor oda mentem mellé elforditotta, nah mi ez ha nem jel, ekkor kezdődött a féltékenység

féltékenység. Eleinte kérdeztem csak kivel beszél, ugye nincs valami a háttérben, aj dehogy, remeket látok, engem szeret. Oké, telt az idő ismét, csak furdalás... Úgy alakul betekintést nyertem az írásaiba, lebukott, szemérmetlenül írkalt csajoknak, sosem találkozott velük, de nem hiszem hogy az bárkinek is jól esne, ha ilyen jellegű szöveget olvasna, ez 3x fordult elő, mindannyiszor szívére kötöttem hogy milyen rosszul esik, sokat sírtam miatta

Végül arra jutottunk, utolsó esély, egy email maradhat, minden régi tarskeresorol törölje magát és minden jelszóval tartozik. Nem tartom túlzásnak. Ő pl tudja az enyémeket. Nem kérte sosem, de nem volt okom titkolni mikor épp látta mit gepelek. Hogy azóta tartja e a szavát, nem hozott létre új profilt, nem tudom, reménykedek hogy jó útra tért.

A féltékenység alapja önbizalomhiány, félsz attól, hogy elveszíted azt ami fontos számodra....és a félelem hatására mindent megteszel, hogy ellenőrzés alatt tartsad. Megpróbálod bekeríteni, kisajátítani, manipulálni, mert azt hiszed, hogyha mással is érintkezik, akkor kísértésbe esik és továbbáll.

Soha nem értettem ezt a felfogást, talán azért mert bármennyire is szerettem a párom soha nem függtem Tőle egyoldalúan....a barátaim legalább ugyanolyan fontosak voltak számomra....és nem hagytam magam lelkileg zsarolni.

Többször is volt veszekedés emiatt a partnereimmel, de soha nem kötöttem kompromisszumot...és azután sem fogok.

37F

Mindig meglepődök, amikor azt olvasom, hogy "Nem ellenőrzöm. Bízok benne, de ha eljátssza, vége." Aki nem ellenőrzi a párját időnként, honnan a frászból fogja megtudni, hogy el lett-e játszva a bizalom vagy sem? A féltékenység egyébként egy természetes dolog. Az állatok is féltékenyek, irigyek. Az ember felismerte, hogy ez szörnyű, felemésztő stb, és több millió iromány született meg arról, hogy nem normális, aki féltékeny, a féltékenység nem szexi, tanulj meg bízni magadban és ne a párodat ellenőrizgesd stbstb. Nem egy ismerősöm van, aki melldöngetve állítja, hogy ő aztán halálosan nyugodt, mert bízik magában és soha nem nézegeti a párja üzeneteit, mert MEGBÍZIK benne. Aztán néhány hónap múlva bevallják, hogy ugyan meg tudták állni sokáig, de végül csak ránéztek. Ha úgy is ez a vége, akkor mi értelme úgy tenni, mintha nem számítana? Igazság szerint senkit nem akarok megbántani, de ez a nem nézem meg dolog olyan, mintha a homokba dugná az ember a fejét. Féltek attól, hogy találtok valamit, ezért "megbízok benne" köntösbe bujtatjátok? Szeretném leszögezni, hogy nem piszkálódni szeretnék, mert az nem az én műfajom. Csupán pszichológiai szempontból ez is egy nézőpont. Különben szerintem az, ha az ember a párja után néz egyfajta kutatómunka is. Csak az alapján nem lehet megismerni a másik felet, amit mesél magáról. Vannak megrögzött hazudozók, azokkal mi van? Ha kifognak egy olyan nőt, aki „megbízik bennük” akkor arany életük van, ráadásul még semmibe is fogják venni. Tovább megyek… ismerek olyat, aki szándékosan azért választott maga mellé egy bizonyos nőt, mert tudta, hogy akármit megtehet mellette, közben pedig van egy kapcsolat státusza, otthon főznek rá, és ez nagyon megfelelt neki.

Kérdező, a féltékenység önmagában nem bűn. Amiről te beszélsz az egyébként sem csak féltékenység, hanem egészséges kíváncsiság. Pokoli tud lenni ugyan, de ez egy olyan dolog, ami benne van mindenki paklijában és valótlant állít, aki azt mondja, hogy leküzdhető. Maximum kizárni tudjuk a tudatunkból, ami egyelő a szőnyeg alá söpréssel. Ilyenkor jönnek a nyugtalanító álmok, mert a tudatunknak fel kell dolgozni valahogy a bennünk tomboló érzéseket. A szakítással járó fájdalmat is el kell viselni olykor, akár akarjuk akár nem. Mondhatjuk azt, hogy "nekem nem fáj, én nem érzem" csak attól még nem lesz igaz. Hogy miért marad együtt két ember, ha megtörtént a félrelépés? Itt nagyon sok variáció él függően attól, hogy például milyen életkorúak a felek, milyen stabil az önképük („Úgy sem találok mást” szindróma), vagy például házasok-e. Ez utóbbi esetében még tovább bővül a variációs lista.

Az az ember, aki nagyon ragaszkodik a másikhoz, folyton azokra a dolgokra fog gondolni, amiket a másik érte tett és nem ellene. A megcsalással szemben tehát rengeteg lesz a pro, és végül feladja azt az elvét, miszerint: „ha megcsal, elhagyom” azért, mert „ezt leszámítva boldoggá tesz”. Általános párkapcsolat esetén erről van szó általában. Házasságban ezek mellett kicsit több tényező is szerepet játszik. Nem titok, hogy az anyagiak is elég hangsúlyos szerepet töltenek be itt, mivel egy válás nem két forint, és az ezzel járó vagyonmegosztási herce-hurca szinte semelyik fél számára nem kedvező. És itt térnék ki a házasság kérdésére. A romantika koráig túlnyomó többségben az emberek nem szerelemből házasodtak, ami nem jelenti, hogy nem alakult köztük ki a későbbiekben a vonzalom és a kölcsönös megbecsülés. A házasság egy meglehetősen összetett és komoly dolog. A szerelem nemhogy nem elég, hanem meglehetősen probléma, ha ez a fő érv a házasság mellett. Szerelmesnek lenni csak hab a tortán. A házasság igazi lényege és egyben sikeressége abban rejlik, hogy az a bizonyos két ember mennyire tud harmóniában élni egymással. Milyen gördülékenyen hoznak az egész családra nézve kedvező közös döntést, milyen életet tudnak biztosítani a közös gyerekeknek, hogyan tudnak együtt működni és ezzel többet adni önmaguknak és egymásnak. Házasságnak akkor van értelme, ha korábban már éltetek együtt 2-3 évet és az együtt élés sikeres volt, mert ez esetben kétséget kizáróan tudni fogod, hogy érdemes-e aláírni azt a „csak egy papírt”. Ha egy házasság széthullik, úgy hiszem nem az az elsőrendű ok, hogy valaki megcsalt valakit. Hanem ha egyéb helyeken porszem kerül a gépezetbe. És ilyenkor szokott úgymond utolsó csepp lenni a házasságtörés. A 90% válás tehát nem a megcsalásokból ered, hanem abból, hogy az emberek meggondolatlanul házasodnak jobbra-balra. Nem igazán képesek kompromisszumot kötni, nem képesek közös döntéseket hozni, mert mindenki a saját maga önzőségével van elfoglalva. Egyszerűen nem működnek jól ketten együtt, és ezt mindketten érzik. Ha ez a probléma nálatok nem áll fenn, akkor ne félj belevágni, de ha nem vagy biztos az együttműködési képességetekben, akkor nagyon is jól látod, bőven elég, ha együtt éltek, szeretitek egymást és kész. Ez az állapot viszont csak addig tartható, amíg egyikőtöknek nem lesz igénye elköteleződni valakivel és családot alapítani.

Megcsalni bármikor bárkit bárhogyan meg lehet, ezt jól látod. Manapság azért verik nagydobra, mert rengeteg pszichés betegség a megcsaláshoz vezethető vissza. Egyszerűen a világnak most érdekében áll foglalkozni vele. Arról nem is beszélve, hogy a párterápiákkal, könyvekkel, antidepresszánsokkal rengeteget legombolhatnak az emberről. Hát persze, hogy téma, hisz gyümölcsöző üzlet. A féltékenység nem igazán magyarázható. Persze tény, hogy szeretjük azt, amink van és szenvedünk, ha elveszítjük, de igazán még ez sem magyarázat. A féltékenységet úgy kellene felfognunk, mint általános emberi érzést. A jót kiegészíti a rossz. Nincsenek pozitív tapasztalatok negatívok nélkül. A világegyetem így tökéletes, ezen ne akarjuk változtatni. Egyszerűen fogadd el, hogy féltékeny vagy... és pontosan ugyanazért vagy féltékeny, amiért képes vagy szerelmesnek lenni: mert érző emberi lény vagy, aki azért él, hogy megtapasztaljon minden pozitív és negatív érzést. Ennyi az egész.