Mit tennétek, ha az exfeleség jelen lenne az életetekben?

Egyrészről bíznék a saját nőiességemben és az egész személyemben, ez pedig afelé lendíteni az egészet, hogy ne érdekeljen, ne problémázzak ezen. Viszont sajnos nem csak ez a szempont. Nagyban függne attól is, hogy milyen az a kapcsolat, mennyire érzem, hogy van jövője, igazi a szerelem.

Ha úgy éreznéd, hogy ő az igaz szerelmed, és ő is szeret téged, akkor nem problémáznád.

Viszont az aggodalomra ad okot, hogy láthatóan téged mégis zavar valamiért az egész, az pedig a pont az i-n, hogy a párodnak az fontosabb, hogy az exfeleség ne legyen megsértve...:D Oda ne rohanjak...

Szerintem úgy összességében nézve már, ha a helyedben lennék, én is ideges lennék már. Leülnék beszélgetni a párommal úgy igazából, komolyan, és a beszélgetés milyensége és kimenetele alapján hoznám meg a végleges döntést, hogy megyek-e vagy maradok.

Én is ezt tenném amit te. És ha a szakítást választaná inkább, akkor még csak nem is sírnék miatta.

Azért kíváncsiságból feltenném neki a kérdést, hogy fordított esetben ő hogyan viselné ugyanezt? Megkérdezhetem tőled egyébként, hogy mennyi ideje vagytok együtt?

Ostoba vagy. Közlöd vele, hogy, ha nem úgy alakul, ahogy te elképzeled, akkor elhagyod? Ha nekem ilyen mondana egy nő, akkor abban a percben kipaterolnám az életemből.

Egyébként is, mit gondolsz? Utálnia kéne az exét, mert veled van? Ergya női mentalitás, hogy az exet utálni kell, meg kicseszni vele, ahol csak lehet.

Meg lehet, hogy azért akar jobb melót, hogy kettőtöknek jobban menjen? Hallod, a pasid jobban járna nélküled!