Ki hogyan élte meg, hogy megcsalták, és mennyi volt utána a gyógyulási idő?

Hirtelen értelmet nyert ő miért olyan betegesen terrorizálo féltékeny. Mert ő maga tart talonokat társkerezik másokkal építget ki kapcsikat és randizik de közben meg mindig én (aki szeret)voltam ellenőrizve szidva kv-zva teljesen ártatlanul, jogtalanul.

A terrorral lehetetlenné tették a kapcsolatot, kiprovokálták hogy szakitsak. Egyik sem volt őszinte, utólag sem.

Én ugy vagyok vele na megint kihasználtak. Egyszerubb lett volna szerintem annyi, hogy bocs már nem szeretlek lelépek más tetszik vagy bármi, mint az hogy kicsináltak engem is magukat is(vörös fejjel ordítanak, csenddel vernek,vagy agressziven támadnak, meg ezek mennek ha szakitani akarnak, provokálás csak, de a duma meg kozben az, hogy ő szeret meg soha nem hagyna el meg feleségül akar venni, nem akarja hogy megcsaljam, aztán meg mondvacsináltan lekvznak megvádolnak kontroll, meg a minden más.

Szóval poklot vestekedéseket szítanak támadnan rengeteg energiát tesznek abba hogy lelépjek, mikozben bakker, 1 mondat lenne csak szakítok szeva. Csak ennyi.

Ezen nincs mit haragudni/megbocsátani. Másik kell, ez van igy jártam. Melyiknek nem másik kell egy nő mellett. Az lepne meg csak.

*Nem tanult belole semmit. maradt ugyanaz.

Ezek ilyen jellemtelenek maradnak halálig.

Engem 22 év kapcsolat után csalt meg a feleségem.

Sajnos egyszer korábban mentem haza sokkal, mint kellett volna...

Mennyi volt utána a gyógyulasi idő?

Ezt a volt szomszédomtól kellene megkérdezni, miután leszedtem a konyhapultról( és a nejemről...)

Sokáig nagyon fájt, magamban kerestem a hibát.

Pár hónapja voltunk együtt, mikor is egy nem túl lényeges dolgon vesztünk össze, ami megerősített abban, hogy ő - kétgyerekes, elvált anya létére - milyen trehány, és megmutatta, hogy mennyire gerinctelen, sumák módon oldaná meg az egyébként általa okozott problémát. Aztán én - némi anyagi áldozat és munka árán - megoldottam becsületesen, mert nekem fontos, hogy ne verjek át másokat. Ugyanakkor kicsit hanyagoltam a kapcsolatunkat, mert fel kellett dolgoznom, hogy mekkora csalódást okozott az általános hozzáállása a problémákhoz, amivel kapcsolatban a korábbi intő jeleket a rózsaszín ködtől nem láttam.

Amikor újra találkoztunk (amit ő kezdeményezett), sírva ölelt meg és mondta azt, hogy ő soha nem akarja, hogy eltávolodjunk egymástól, mert nagyon szeret, de most idő kell neki, hogy rendezze a gyerekei és a saját életét, szóval egy kicsit hagyjuk egymást. Miután természetesen megértettem és beleegyeztem, pár napig/hétig nem találkoztunk és nem is nagyon tartottunk a kapcsolatot.

Aztán egyszer a kisebbik lánya elszólta magát, hogy egy idegen pasival kirándultak. A nő indoka az volt, hogy jólesett neki a férfi közeledése, a kedves szavai. A lebukás után én már nem kerestem a társaságát.

Később valahogy mégis próbáltuk újrakezdeni, ekkor viszont ő maga szólta el magát, hogy jelenleg is ugyanehhez a pasihoz viszi javíttatni a kocsiját, akiről mellesleg akkor már tudtam, hogy a levelezős tanítványa (a nő tanárként dolgozik egy kisvárosi gimnáziumban, innen is származik, csak a házassága miatt költözött el anno). És mindezt olyan természetességgel adta elő (és azt, hogy erről nekem korábban szólt), hogy még én érezzem magam kellemetlenül, hogy kivetni valót találok az ilyesmiben.

Na, én itt fejeztem be ezt a kapcsolatot. Itt vált világossá, hogy nem is számíthattam másra, mert mi is úgy jöttünk össze, hogy közben volt(ak) neki más(ok) is, csak én erről nem tudtam időben (akkor nem kezdtem volna vele).

De például a második gyereke is úgy lett (akkor még messze, máshol élt), hogy elszerette a vele egy irodában dolgozó kolléganője pasiját, majd gyorsan összeköltöztek és teherbe is esett, ugyanakkor átkérte magát ugyanazon munkahelyen belül egy másik irodába/telephelyre dolgozni, hogy ne kelljen találkoznia a kolléganővel. A gyerek születése után pedig, mivel még papíron házas volt, a gyerek a nő férjének vezetéknevét kapta először, majd bíróságra járkáltak, hogy az új pasas a nevére vehesse a kislányt.

Miután végleg vége lett a kapcsolatunknak, sokáig gondoltam még rá, sokszor álmodtam róla, valószínűleg azért, mert a külső vonzalom és a szép emlékek megmaradtak, de nem kerestem, mert tudtam, hogy újra át fog verni, mert ő ilyen, neki ilyen a személyisége, valószínűleg nem is érzékeli, hogy milyen következményei vannak annak, amit tesz.

Vártam volna tőle még egy őszinte bocsánatkérést, és egy vallomást, hogy ki mindenkivel futottam párhuzamosan nála, amikor megismerkedtünk (mondjuk ez utólag tőle függetlenül is kiderült), de tudom, hogy ez az elvárás már csak az én naivitásom eredménye.

Végleg lezárni magamban egy új kapcsolat érkezésekor tudtam.

Vele kapcsolatban ma már csak negatív érzéseim vannak. Gyűlölet, undor, megvetés.