Hogyan alakult ki köztetek a viszony?

Sehogy , mert van egy extra csontom itt a hátamban, ami neked nincs.

Ha van barátnőm akkor nem kezdek ki massal, mindegy mik a korulmenyek.

Nekem volt olyan szemét pasim aki miatt sokat aggódtam, hülyített, de a tettei nem voltak szinkronban a szavaival, sok kérdésem félelmem volt, de nem tehettem neki fel, mert akkor én vagyok a féltékeny hárpia. Ezért minden belém volt folytva mindig.

De mivel elég társasági életünk volt, ő is tele van ismikkel meg én is, egyszer (és itt teljesen ködös)egy sráccal beszélgettem (nem tudom honnan ismerem, miért álltunk szóba, ezek teljesen kimaradtak, de talán haver haverjának haverja vagy ilyesmi), na és ugyanúgy hívták mint az egyik régebbi szerelmem. De a vezetékneve keresztneve is ugyanaz. Ez fogott meg.

Aztán ebből lett nem is csak vni könnyed small talk, hanem egyenesen vmi mélyebb lelkiféle beszelgetés, lelkizés, és olyan bölcs megfontolt dolgokat mondott, amik teljesen "betaláltak", ő nagyin tudatos és "védelmező" is, elkezdett beszélni a pasikról, manipulációkról, hogy verik át a nőket, és ne legyek már naív, és valami lassú mély olyan bíztató törődő "atyai" hangja is volt, hogy egyből lehetett nyitni is felé, bizalmat kelt nagyon hamar szinte pillanatok alatt(korban csak 2 évvel idösebb, de mintha vmi féltő apa oktatná a lányát a férfiakról. Volt egy ilyen "jóságos" kalibere is. Mintha számítana az neki, hogy engem ne verjenek át. Mintha mellettem lenne bármiben is.)

Abszolut tapasztalt pasi, rengeteg nővel maga mögött es folyamatosan csalja az összeset amúgy..nem egy kispályás mondjuk. De lelkis érzelmes bújós ölelgetős törődékeny. Minden megvan benne mondhatni, ami a nőknek kell. Persze helyes is és férfias is.

Aztán igy kialakult köztünk vmi beszelgető szerű kapcsolat(véletlen összefutások csak), beszélt a nöjéről szeretőjéről én a barátomról, suliról ki hogyan próbál haladni előre, vagy bármiröl, a sztorijain rengeteget nevettünk, és nyugodtan lehettem mellette önmagam is mindig, tetszettem is ahogy ő is nekem, csak mint pasi felé nyitni ekkor még eszembe sem jutott.

Aztan ezt negatívan kompenzálta a barátom. A folyamatos flörtjei másokkal, az állandóan fájó bizonytalanság benne, miközben már fixen valahogy a 3.évünket tapostuk pedig, tehát kitartó, de mégis nőzik, de arra bizonyíték sincs, csak úgy látni valamit -redflagok csak de azért pl az éjszakai kimaradozás is érdekes volt.

A sok "kínzás", szeretethiány(?) hatására meg kialakult bennem az hogy vigasztalásra szeretetre vagy a kislelkem kienúlyozni egy idő múlva szinte már nemhogy azt éreztem hogy de jó volt a másikkal beszélni, hanem azt hogy szükségem is van már a másik pasira beszélni.

Egyfajta "mankó" lett.

Ahogy kínzott az egyik pasi úgy kezdtem mindig rohangálni a másikhoz.

És persze hogy szeretkezésekbe, bújós ölelős alvásokba fulladt aztán. Érzelmileg viszont stabilan a barátomba voltam szerelmes mindig is.

Vele terveztem ő volt a jövő is, minden. Csak lelkileg már nehezen ment. Illetve ahhoz már "mankó" pótlék kellett.

Azóta ismerem önmagam annyira hogy amelyik kapcsolatban már "mankókat" pótlékokat kezdek keresni arra vágyni, ott már valóban nagy bajok vannak, és a másik garantáltan csal, a kapcsolatnak kapa, ahol én már ilyen szintekre jutok a lelki szenvedésben, hogy másokat kezdek keresni már. Ott már nagyon nem stimmel valami a párommal.

Exférjem munkahelyére érkezett egy nő, aki azonnal mászott mindenkire, a férjem meg hagyta magát.

Szokásos titkos chatelések (amivel lebuktak, de valami gusztustalan irományok), majd vitát generálva otthon elkezdett eljárkálni, vajon hova????

Férjem elmondása szerint senkit nem szeretett még így és senki nem foglalkozott úgy vele, mint a csaj. Pár héttel később a kollegina már mással kavart, de már beadtam a válópert.