Otthagytak 3 év után egy másik nőért. Hogy lehet ezt feldolgozni? Nektek hogy sikerült? 26/N

Szia! Én is 26 éves vagyok, nem volt hosszú a kapcsolatunk (bár régről ismerjük egymást), nekünk házasság és gyerek lett belőle.

Részemről is nagy volt a szerelem, a kitartás, átalakult mély szeretetté (nekem ez fontosabb is).

Részéről csak az elején volt szerelem.

Egyik napról a másikra eltávolodott, pedig segítségre lett volna szükségem tőle. Nehezen viseltem az anyaság kezdeti időszakát. Segítség helyett ő viszonyba kezdett a kolleganőjével. Hittem neki, hogy botlás volt és hogy megijedt az apaságtól.

Sajnos hónapokkal később (éreztem is sajnos), kiderült, hogy ugyan úgy folytatta és még komolyabb is lett köztük. A nő is ilyen mindenkinek kell, vagány típus, de ő sem veti meg a kalandokat.

Az a durva, hogy az elején én is vagány és életvidám voltam. A jég hátán is megéltem. Csupán a férjem belelökött egy gödörbe és nem segített kimászni belőle. Többször is kimondta, hogy oldjam meg a gondjaimat magamnak.

Egy év csupa szenvedés, önámítás, felesleges reménykedés és küzdelem kellett ahhoz, hogy rájöjjek, akinek egy cseppet sem vagyok fontos, az nem fog semmit sem tenni értem, lehozhatom akár a csillagokat is neki.

A sztori amúgy ezerszer gusztustalanabb, mint ahogy leírtam, nagyon fájdalmas. Már nem haragszom rá, sem a nőre. Ha együtt akarnak lenni, legyenek együtt. Legyenek boldogok.

Az meg már nem az én dolgom, hogy úgysem lesznek, mert idővel egymást fogják kinyírni.

#4: neked fogalmad sincs róla, milyen így érezni. Én is azt gondoltam, hülye aki kitart és küzd egy olyan emberért, aki lesz*rja és nem tiszteli. Mígnem átéltem ezt a küzdelmet. Senkinek nem kívánom. Inkább vertek volna péppé, az kevésbé fájt volna, mint az a lelki vívódás, amin keresztül mentem. És egyszerűen hiába kismillió pofon és jel, szinte lehetetlen kiszállni belőle. Küzdesz, amíg egy ici-pici reménymorzsát látsz magad előtt. Külső szemmel persze úgy tűnik, mintha a padlón vergődnél végtelenül összetörve, szánalmas látvány. Mert az is.

Amíg magadnak nem látod be, hogy egymagad nem tudod sem helyrehozni sem kierőszakolni azt, hogy têged szeressen, addig csak a szenvedés van.

Az esetek felében így szokott lenni egy másik félért hagyják el az embert.

Ne nagyon csodálkozz rajta.