Mi a franc lett velem?

Boldog házasságban élek 8 éve. Nem mondom, hogy minden oké, de mindig mindent megtudtunk oldani. Szerencsés vagyok, ha arra gondolok, hogy ki a férjem. Viszont, ő eléggé érzelemmentes. Nincs semmi érzelem benne. Tudom, hogy szeret, ebben biztos vagyok, de nem tudja kimutatni. Amire viszont én nagyon vágyom. Egy ölelésre, egy csókra…vagy éppen egy spontán szexre. De nem szeret ölelkezni, nem szeret csókolózni, és szex nélkül is elvan hetekig-hónapokig. Soha nem csaltam meg! Soha! Viszont most megismerkedtem valakivel. Ez a valaki fiatalabb nálam 3 évvel. 3 hete beszélünk messengeren, személyesen is találkozunk. Ma először történt olyan, hogy megölelt, de semmi több. Utána beszéltünk telefonon, majd azt mondta, hogy “ha elkezdek többet érezni, mint ő érezz, akkor ő is elkezd többet érezni”. Nyilván itt arra gondolt, hogy ha kimondom, hogy valamit megmozgatott bennem, akkor szabadjára engedi ő is. De én semmit nem engedhetek szabadjára, hiszen férjnél vagyok!! Majd 3 perc múlva visszahívott, hogy “amúgy nem is gondolok úgy rád, mint szeretnéd, mert más tetszik”…Egyszerűen kiborító érzés. Brutálisan bele kavart a mindennapjaimba, hiányzik, ha nem ír, vagy nem hív, de ő is és én is tiszteletben tartjuk, hogy karikagyűrű van rajtam. Szerintem a legjobb lenne, ha többet nem beszélnénk, szerinte pedig inkább folytassuk a beszélgetést. De vajon ez így meddig mehet? Vajon mi lesz ennek a vége? Mi lehet egy ilyennek a vége?