Mindketten ellenem fordultak. Mit tegyek?

Évekig voltam se veled se nélküled kapcsolatban egy férfival. Hát mint kiderült azért nem működött, azért nem ért rám sokszor, viselkedett furcsán, mert kettős életet élt és velem párhuzamban volt egy komolyabb kapcsolata. Voltak sejtéseim, de nagyon meggyőző hazugságokkal rukkolt elő mindig, és azt hittem én vagyok a bolond.

Amikor kiderült, elmondtam a nőnek. Az elején teljesen úgy tűnt, hogy még szinte egymást fogjuk segíteni, mert neki is fájt, nekem is, őt is becsapta, engem is.

Majd telt múlt az idő és csak azt vettem észre facebookon hogy újra együtt vannak. Nekem ez nagyon furcsa volt, de csak röhögtem rajtuk, tudtam hogy nem őszinte. Egy pitiáner dolog miatt muszáj volt beszélnünk, és a nő vette fel a telefont a férfi helyett.

Nem részletezem milyen szavakkal pocskondiázott, gusztustalan nőhöz nem méltó, olyan igazi C megnyilvánulása volt, hogy én hazudtam, beszélgetéseket hamisítottam, kitaláltam mindent és bolond vagyok. És ő nem hiszi el amiket mondtam... Nyilván ezt mind sokkal durvább stílusban.

Megkerestem később a férfit és ő is ugyanúgy nekem esett, bár ő inkább gúnyosan, hogy fáj hogy nem engem választott mi?

Nekem ez akkora egy hatalmas nagy kultúr sokk volt, hogy ilyen primitíven szóltak hozzám, pedig én értelmesnek tartottam őket.

A nő megfenyegetett hogy kitépi a hajam, halálra veret.. A férfi ugyanez, csak a családommal... Ebből lett egy nagyobb balhé is.

Na mindegy abban maradtunk, hogy békén hagyjuk egymást, viszont számomra ez hatalmas megalázás.

Nem elég hogy 1. szerelmes voltam és még dolgozzam fel a szakítást.

2. Dolgozzam fel hogy végig hazudott és megcsalt

3. Dolgozzam fel, hogy ők együtt vannak most és boldogok

4. Dolgozzam fel, hogy ilyen szinten bűnbak lett belőlem kihozva, holott én is áldozat vagyok

5. Dolgozzam fel, hogy a szerelmem így beszél velem egy nő miatt. És nem védett meg, csak rakott rá... Aki előtt a legsebezhetőbb voltam és tőle vártam volna el a védelmet.

Nem süllyedek le a szintjükre nem kezdtem el ugyanezt a stílust, csak nevettem... De belül ez most nagyon marcangol. Járt már valaki így?

Ha nem, de ebben a helyzetben lennétek, mit tennétek?

Bólogató Jánosnak érzem magam hogy csak tűrtem és nyeltem mosolyogva, úgy érzem ezt most nem kéne annyiban hagynom. De tehetetlennek érzem magam.

És miközben itt esz a fene, ők lehet éppen összebújva csókolózva nézik a tvt, egymást becézve cirógatva, engem kiröhögve... Bele bolondulok.