Igaz lehet Csepeli György szociálpszichológusnak, hogy a hűség deviancia, mert az ember nem monogám?

A hűség és a monogámia társadalmi elvárás lett és kialakult, mint etikus viselkedés mód. Alapvetően az ember nem monogám.

Az más kérdés, hogy ha már ez kialakult, akkor a párommal, akinek tudom, hogy nagyon fájna megteszem-e, hogy ilyen helyzetbe hozom vagy inkább nemet mondok, esetleg előtte elhagyom.

Kivéve azok a párok, akiknél ez belefér és megbeszéltek szerint működhet.

Abban összességében igaza van, az ember nagy átlagban egy enyhén poligám állatfaj, nagy egyéni szórással. Szóval amikor monogám kapcsolatban köteleződünk el, sokunk tulajdonképpen szembe megy a természetes késztetéseivel egy stabil, biztonságos kapcsolat érdekében. Ahogy szembemegyünk a késztetéseinkkel akkor is, amikor úgy döntünk, hogy nem ütjük meg a szomszédunkat (noha szívünk szerint igazán jól esne), mert nem akarunk olyan társadalomban élni, ahol a szomszédok ököllel rendezik le a konfliktusaikat.

Viszont amiről még beszél, a hűtlenség, a kultúránkban többnyire nem pusztán más partnerrel való kapcsolatot jelent, hanem megcsalást, a másik átbaszását, szóval kicsit szerencsétlen azt mondani, hogy legyünk elfogadóak a hűtlenséggel.