Hogy lehet valaki olyan érzéketlen, hogy semmi büntudata nincs, hogy elvette a férfit a családjától és miatta el is vált? Tudom, ez 2 emberen múlik, a férfi is hibás, de ő kezdett ki a férfivel , annak ellenére, hogy tudta, hogy nős.

Bizony, ez két emberen múlik.

Tudod, csak azt viszik, aki lehet. Én ugyan nem vagyok még házas, de akármilyen nő próbálna kikezdeni velem, nem lenne esélye. Szeretem a barátnőmet, és ezen az sem változtat, ha egy topmodell külsejű hölgyike akarna körülöttem legyeskedni.

Az ilyen kérdéseknél miért terelődik mindig arra a szó, hogy a férfi a hibás, ő hagyta magát, ő tartozott volna hűséggel... stb? Nem az volt itt sem a kérdés, hogy ki a hibás, hanem az, hogy a nő hogy lehet ilyen gerinctelen, hogy meg sem fordul a fejében, hogy neki sem esne jól, ha becsapnák, a háta mögött kavarnának, és szolidáris annyira egy nőtársával szemben, hogy nem tesz olyat, ami neki sem esne jól. Tény, hogy nem ő tartozik hűséggel, de ugyanolyan

jellemtelen, törtető, "mindegy csak nekem jó legyen" típusú az ilyen nő, mint a semmirekellő, félrek.ró pasikája.

És még egyszer. Nem az a kérdés, hogy ki a hibás, hanem hogy miért nem alap, hogy tabu a foglalt pasi. Először rendezze sorait, váljon/szakítson, utána csajozzon. Nekem legalábbis nagyon kiábrándító egy jellemtelen, gyáva, félreke.élő ember, akit szegényt úgy kell "kiszabadítani" a gonosz asszonypajtás karmai közül...

A való életben egy ember lát egy másikat. És amiket tapasztalnak és megélnek együtt, sarkalják valami irányba. Az hogy "ki kezdett ki a másikkal", főleg csak illúzió, valójában mindkettőjükben ugyanúgy ott van a nyitottság, és a saját életükhöz való hozzáállás, ami miatt mindkettő úgy érzi, akarna valamit a másiktól. Az, hogy kihez jut el előbb tettben, vagy tudatosságban, lényegtelen, csak a személyiségek kavalkádjának játéka, de igazából mindkettő, sőt többen is tehetnek erről. Mindenki a helyzetben ugyanannyira teremtő, mert ők alakították ki önmagukat és egymást olyanná, amiben egy ilyen találkozás egy ehhez hasonló eseményt eredményezhet, mint a "család elhagyás".

Ez nem érzéketlenség, csak nincs belátása a te szemszögedbe, vagy nem érzi magára érvényesnek, vagy belülről tudva már látja, hogy ez sokkal több és megérthetőbb annál, mint a hiedelmek tartják, amit most te át élsz, mint valóság, de ez illúzió. Valójában csak sokkal többet lát, te pedig nem tudod ő mit élt meg, nem ismered azt az oldalt, azt a valóságot, azt a tudás halmazt és élmény sorozatot.

A bűntudattal ugyan ez van, ő nem látja a te oldaladat, nem tudja elképzelni a te fájdalmad, vagy akárkijét a helyzetben, pl gyerekek, feleség, akit elhagyott, mert nem ismeri azokat, csak a férfit ismeri.

A férfi is csak a saját oldalát ismeri, és el tudja magyarázni magának, miért teszi ezt, sok dolgot nem látva, ami miatt valószínűleg nem tenné, de nem is maradna úgy a családban, mint addig, hanem egy másik utat választana.

Ez van.., Mindenki fejlődik.