Mit gondoltok erről?

Nem tudom... Talán már eleinte is feltűnt, éppen csak nem érdekelt különösebben, mert azért nagyon jól néz ki, nyilván ez valamennyire hozzáadott ahhoz, hogy még ennek ellenére is folytattam vele az ismerkedést. Meg hát ott volt az izgalom is, miszerint lebukhatunk, amikor elvonultunk valamerre csókolózni és hát általában folyamatosan ezt csináltuk, nem sokat beszélgettem vele, munkahelyen nem is tudtam volna. Exem abban az esetben hamar levágta volna, hogy van valami, szóval óvatosnak kellett lennem.

Akkor tudtam vele jobban ismerkedni, amikor exem kihajított, lett lakásom és elkezdtünk szabadon találkozgatni. Sok téma nem volt, amit érinthettünk volna, mert ő leginkább (de tényleg úgy értsd, hogy szinte állandóan) magáról mesélt, ami eleinte nem zavart, de 4-5 randi után már kezdett kissé unalmas lenni. Pedig, amikor a tilosban jártunk, fülig bele voltam zúgva, vele terveztem a jövőt, most meg semmi... Akkor azt hittem, exem a rossz, az utóbbi időben már folyamatosan megmondtam neki, min változtasson a külsejében, mindent kritizáltam rajta, azt hiszem, akkor kezdett gyanakodni. Mert szerinte aki 11 év után jön rá, hogy neki mi nem tetszik a másikban, annak szeretője van...

Sikerült beszélnem vele, elkaptam őt munkába menet. Azt mondta, az fájt neki a legjobban, hogy mindig segített nekem, amikor anyagilag vagy érzelmileg gödörbe kerültem, szeretett engem, de én lecseréltem valakire, akit nagyjából egy hónapja ismertem, mert "szerelmes" lettem. És hogy még mi voltunk felháborodva, amikor lebuktunk... Mondtam neki, hogy nem tudtam, hogy ez lesz belőle, nem akartam neki fájdalmat okozni, akkor megkérdezte, hogy ez akkor jutott eszembe, amikor a másik szájában voltam vagy utána? Utána elmagyaráztam neki a szituációt, ahogy elnéztem, jót szórakozott rajta... Azt mondta, hogy most már leszakítottam, szagoljam. Meg hogy ő csak akkor jó, ha nincs jobb. De azt mondta, hogy mindennek ellenére is örül, hogy megismert, mert elsősorban ennek ellenére is sokat kapott ettől a 11 évtől, de közben azt is megtanulta, hogy milyen pasit NE válasszon. Bár, állítása szerint már nem hiszi, hogy bárkivel is szeretne kapcsolatban lenni, mert egyelőre jól érzi magát egyedül. Ismerkedik, de annyira nem gondolja komolyan, aztán meg ki tudja... Meg hogy szerinte érzelmileg valamennyire tönkretettem, mert ezt innentől kezdve minden kapcsolatába vinni fogja, pedig tudja, hogy nem kellene. Szóval, egyelőre senkitől sem akar semmit, de engem kifejezetten megkért arra, hogy innentől kezdve tartsam tőle a két lépés távolságot, mert sokat elárul rólam ez a viszonyosdi, arról hogy mik az értékeim. Oké, a végén beböktem neki, hogy a másik a külsejével legyőzte, de csak azért, mert mérges voltam. Azt mondta, ha annyira nem számítanak számomra a belső értékek, akkor vegyek egy guminőt, bár, ha jobban belegondol, a szeretőm is azon a szinten van, mint egy baba. Őt is csak elő kell rángatni, nincs önálló véleménye, de szerinte én ezt is keresem a nőkben. Hogy csak bólogasson és szépen nézzen ki. Csak azt nem érti, hogy ha szerintem "csúnya", akkor miért álltam vele össze annak idején és hitettem el vele, hogy szeretem. Tényleg szerettem és szeretem a mai napig, de ezt nem hiszi el.

Szóval, nála már tényleg nincs semmi esélyem...