Ha egy férfi válni akar, semmi nem tartja vissza, még a család sem?

Még a covid első időszaka alatt lett szorosabb a kapcsolatunk, szóval nem épp friss a sztori…

Viszonylag hamar elkezdte mondani, hogy miattam elválna azonnal, de az elején ezt egy kalandnak fogtam fel, volt egy kis izgalom az unalmas online oktatás közepén. Azt is mondtam neki, hogy maga miatt tegyen pontot a házassága végére, ne miattam. Egy idő után azért már én is szerettem volna “rendesen” vele lenni, nem csak titokban.

Viszont ha szóba jött a válás, mindig volt valami baj… Most a nagyobbik gyereke érettségizik, nem akarja ezt rájuk zúdítani. Most karácsony van, nem teszi tönkre a gyerekeknek az ünnepet. Most a kisebb nyelvvizsgázik, utána a nagynak lesznek vizsgái. Majd ő van elhavazva a munkával, nem tud még ügyvédhez is járkálni, egyezkedni a feleségével, meg fogjam fel, hogy itt nem 2-3 millió forintról van szó, hanem sokkal többször, ehhez kell egy terv, nem úgy megy, hogy gondol egyet és ő elválik (fura, az elején még így ment volna). Szóval ez megy már 3. éve, de közben ha én lezárnám, visszaránt.

Pl. mikor Erasmuson voltam előző félévben, 3-4 hetente kijött hozzám, utaztunk többször is, az nagyon jó időszakunk volt.

De közben ott van az, hogy tesz valamit, amitől oda, meg vissza vagyok, utána olyan történik, ami lelomboz teljesen… Ilyen volt a nyaraló, mikor tavaly elvitt egy telekre a Balatonnál, hogy miattam vette meg, építkezni szeretne és az lehetne a közös helyünk és mennyire boldogok lehetünk majd ott, tiszta lappal mind ketten. Aztán látom ősszel, hogy a felesége rakja fel a Facebookra onnan a képeket, hogy “új szerelemproject”. Vagy mikor koncertjegyeket vett nekünk, majd mehettem a legjobb barátnőmmel helyette, mert hogy ő éppen nem tud elszabadulni otthonról 3 napra…

Ha lezárnám, szakítanék végleg, ki van borulva, naponta küldi a virágcsokrokat, meg ajándékokat, könyörög, sír, ígérget, hogy megváltozik, elválik, minden jobb lesz. Mondtam neki nemrég, hogy valószínűleg az MSc-t külföldön csinálom, erre kiborult, hogy ezt én hogy gondolom, ő 40x évesen nem távkapcsolatra vágyik, meg hogy havonta egyszer lásson. Mondtam, hogy itt van a felesége, őt láthatja minden nap, ezen még jobban kiborult, hogy én ezzel őt zsarolni akarom csak... Pedig nem, tényleg azt érzem, hogy jót tenne egy kis levegőváltozás, főleg ennyi minden után. De közben az is bennem van, hogy ha elköltözöm, úgy tényleg vége lenne valószínűleg közöttünk.

Beszélgettem erről egy közeli barátunkkal, ő tavaly vált el, 3 gyerekük van a volt feleségével. Azt mondta, hogy higgyem el, aki válni akar, az el fog válni, mindegy, hogy hány gyerek van, mennyi idősek, éppen hol tartanak az életben. Igen, vannak nem megfelelő időpontok, ez tény és való, de ha több, mint 3 év után sem lép valaki, az nem is fog soha.

Szerintetek? Ti meddig várnátok a helyemben? Vagy mit tennétek ezzel a helyzettel?