Megbocsátanád a megcsalást?

Szerintem mindenhez két ember kell. Ha megcsalás történik, akkor nem csak a másikat kell hibáztatni, akkor valami nem működik jól.

Hogy utána meg tudjuk e oldani vagy sem, azt már senki nem tudja. De biztos hogy megbocsájtanék neki, főleg ha tényleg szeretem.

Talán-t jelöltem. Csak akkor bocsátanám meg, ha az összes alábbi dolog egyszerre igaz:

- Volt valami komoly probléma a kapcsolatban, ami rávitte. Nem tűrném, hogy minden oké volt, csak ment a farka után... Azt kivágnám!

- Van rá valós esélyünk, hogy ezt a problémát meg tudjuk oldani. Párterápia, szexuálpszichológus, vagy csak kompromisszumkötés, de legyenek reális kilátásai a kapcsolatunknak!

- Őszintén megbánta. Ez egyértelműen látszik rajta, függetlenül attól, amit mond. Ha érzékelek rajta komoly bűntudatot, van esélye. Ha nem, akkor repülne, mert 110% hogy újra megteszi!

- Még szeretem. Ha már kihűltünk, akkor inkább most szét... Ha még szeretem, van okom rendbe hozni a dolgokat.

- A hölgyeménnyel akivel félrelépett minden nemű kapcsolatot megszakít és nem csak ghostingolja, hanem konkrétan leírja neki, vége. Ez főleg viszony esetén fontos, ha csak 1 kefélés volt, az másabb. Az még a könnyebbik eset. Ha meg kefélés se volt csak érzelmek - csók, persze megint más eset, ebben az esetben is le kell neki írnia, vége. A házasságát választja.

Valahogy az ember úgy van összerkva, hogy a megcsalás az egyetlen olyan dolog, amit úgy igazán szívből sosem tud az egyik a másiknak elnézni. Undorító és félelmetes, hogy az akit mi szeretünk, egy másik valakivel folytatott viszonyt, eltűnik a bizalom, eltűnik a kapcsolatból a biztonságérzet, maga a kapcsolat mint szó, teljesen más felfogást vesz fel.

Engem sajnos megcsalt a barátnőm és hiába szeretem, nem tudom elnézni neki, nem megy, már hónapok óta próbáljuk helyrehozni, de csak szenvedünk egymás mellett, 0-24 veszekedünk.

Arra jöttem rá, hogy a megcsalás az csak egy eszköz, ami a probléma valódi okát elrejti, mintha valakinek éveken át fájna a feje, és bevesz rá egy fájdalomcsillapítót, minthogy inkább menne el orvoshoz kivizsgálni, hogy mitől is fájhat a feje.

Nem csak a probléma fő okát lehet megkeresni, hanem a megcsalt és hűtlen felében lévő lelki szegénység is felszínre tör ilyenkor, gyermekkor, neveltetés, önbizalomhiany, stb.

Konkrétan egy cunamit hoz magával miután kiderül a hűtlenség, felszínre jönnek a hűtlen és a megcsalt fél hibái, gyengeségei, problémái stb.

Akkora erővel és elánnal zúdul a két félre ilyenkor az ember rengeteg probléma, hogy képtelenség megjavitani.

Persze vannak tényezők amikért érdemes, pl ha van két kiskorú gyermek, vagy közös ház, amiért érdemes valahogy fekkeresni egy terapeutat és dolgozni az ügyön.

De tisztán, szárazon ha a két félnek nincs egy masszív és tömör előéletük amikbe kapaszkodhatnának, nem lesz lépcső, nem lesz út amin eltudnának indulni egymás felé.

Szóval a megcsalast sajnos nem nagyon lehet megbocsátani, így vagyunk beállítva, összerkva.

19. A makacs egód nem engedi! Az egód azt érzi hogy van nálad jobb, és ez az ami nem engedi hogy megbocsájtsd. Nem a szeretet, meg nem a biztonságérzet, meg nem a bizalom. Hanem a csorba az egódon. Én úgy vagyok vele, hogy a fél világ szebb és jobb mint én. Gyakorlatilag bárki lecserélhető bárkire. Akkor miért kényszeríteném magamat is egy olyan erősen korlátolt rendszerbe, hogy csak ÉN létezek, csak engem szeress, csak engem láss a legjobbnak, a legszebbnek, csak ÉN, csak ÉN! Minden baj forrása az egó, vagyis ahogyan az emberk 99%-a kezeli. Mindig az egó miatt vannak a veszekedések, a félreértések, a meg nem értések, a túlzott vagy az alacsony önbizalom, a depresszió és nagyjából minden ami rossz. Az egót kezelni kell, ez lenne a kiegyensűlyozott élet titka. Aki ma "boldog" az azért az, mert az egója meg van etetve, az és úgy történik, amit az egója jónak vél.

A helyzet meg az, hogy ha van kapcsolatod vagy ha nincs, pontosan ugyanaz az ember vagy! A kapcsolat leginkább azért kell, hogy az egónak olyan visszacsatolások jöjjenek, miszerint értékes, szép, pótolhatatlan, jó, erős, vonzó stb. ember vagyok. Na és a lényeg meg az, hogy az az ember akivel vagy, az csak a te egódat éltesse. Pontosan ez az a törés az egó szintjén ami megbocsájthatatlan. Mi az hogy nem én vagyok a legszebb, a legjobb, a legértékesebb, a legvonzóbb??? Hogy képzeled ezt?

Hát én pont ezt engedtem el úgy, hogy az önbecsülésem romlása mellett objektívan nézem önmagam. Igen, nem én vagyok a legszebb, a legjobb, a legvonzóbb. Azért ez jó sok gyakorlást igényel, viszont innentől fogva kiegyensúlyozott ember lettem. Van feleségem, de ha ebben a pillanatban a szeretőjénél lenne, egy picit sem zavarna. Tudom hogy nem én vagyok a leg-leg-leg. Menjen és érezze magát jól. Ha azzal jönne haza hogy ő válni akar, akkor váljunk. Akkor egyből kevesebb ember lennék? Nem, a feleségem aki egy másik test és lélek talált magának egy jobbat! Elengedem és az élet megy tovább. Ha nem akar válni akkor ugyanúgy éljük az életünket. Lehet hogy találkoznak 5X és ennyi volt. Vagy 10X. Mi fog változni? Egy parazsat nem szorítani kell amarkunkba, hanem ki kell fújni onnan. Márpedig ez az önön egója. Egyébként amióta így látom a világot, sosem érzett nyugalomban élek! Mindenki rohan, mindenki stresszel, mindenki fél. Az van, hogy a külvilágon nem tudunk változtatni, csak önmagunkon. Akkor meg minek gyilkoljuk önmagunkat?