Hogyan tudtál felülemelkedni a megcsalás utáni megalázottságon, fájdalmon és veszteségen?

Részletek?

Nem mindegy, hogy a harmadik randi után derül ki, hogy van más is a képben, vagy 10 év házasság, 2 gyerek után.

Szóval a szokásos. Nagy szerelem...szakítás...csalódás....

Tudod biztos te is ismersz ilyen embereket...

Mindenki azt hiszi, hogy az ő kapcsolata másabb, jobb, bensőségesebb, ők aztán igazán összeillenek, kiegészítik egymást...ilyen soha nem lesz még egy...stb stb...

De igen lesz.

Kb. 1 millióból 1 lesz öngyilkos.

Szóval mindenki túléli.

Rohadt nehezen. Azt hogy a nő hogy néz ki engedd el, baromira nem ezen múlik, büdös ..urvázni könnyű, de annak sincs értelme.

Érdemes elgondolkodni, hogy minden rendben volt -e, nálunk nagyon nem, én nem léptem tovább, pedig utólag nekem is kellett volna, már nem úgy értem, hogy megcsalni, hanem szakítani. Az ő szemétségét nem tompítja, de én gyáva voltam lépni.

4 évig éltünk együtt a huszas éveink elején, nem akart egyikünk se házasodni még meg gyereket is csak később. Majd megcsalt egy csajjal, (akit amúgy korábban be is mutatott nekem), elköltözött, egy éven belül összeházasodtak az új nővel, és megszületett az első gyerekük.

Két hónapig semmi más nem volt a hűtőmben, csak vodka, jager és sör, meg narancslé. Ittam, cigiztem amikor ébren voltam, amúgy aludtam. Eljártam dolgozni, ott ettem valamit, de lényegében kávén éltem meg alkoholon.

Közben az ex többször hívott randira (kétszer el is mentem, én barom, hátha), beszélgettünk, meg is akart csókolni mikor összefutottunk, elmondta hogy neki itt lesz mindig nálam az igazi otthona, de mennie kell, máskor meg pénzt kért kölcsön mert megszorult. Utólag tudtam meg az új asszony akkor már terhes volt, és belekényszerítették az esküvőbe. Magamat szídtam hogy ekkora féreggel voltam együtt, ennyire nem ismertem, és amúgy is cserben hagyott pont amikor családi okok miatt szükségem lett volna a lelki tamogatására.

Majd a 2 hónap önsajnalat után miután ordítva hánytam és fostam egyszerre a wcn éhgyomorra 7deci vodka elszopogatasa után, a barátaim leordították a fejem, hogy ezt fejezzem be.

Utána a bulizós korszak következett, felszedtem pasikat, de nem volt köztünk semmi, mert úgy éreztem megcsalom az exem. (Nem vagyok normális) Ez olyan fél év volt, majd szépen kezdtem nyitni a külvilág felé, meglehetősen kritikusan, de ismerkedtem, áldottam a sorsom hogy megszabadultam ettől a baromtól, és helyreallítottam az életem. Talán azt mondom hogy 3 év volt mire helyrejöttem annyira hogy párkapcsolatban tudtam gondolkodni.

4vagyok, én az első havi nagybevásárlásnál már kezdtem jobban érezni magam… előtte évekig mindig lenulláztuk a kasszát ketten, majd szidtuk a világot, hogy keveset keresünk, de akkor kiderült számomra, hogy nem kerestünk keveset, hanem idióta módon vásároltunk, egyedül hiába vettem minőségibb ételeket, fele annyit se költöttem.

Azóta van másik élettársam, vele sokkal jobban kijövünk, és ismerkedésnél nekem fontos kitétel volt, hogy csak olyannal jövök össze, aki nélkülem is 2 lábbal áll a földön, tehát saját egzisztenciája van.

Megalázottságot sosem éreztem, nem tudom, mások miért érzik, nem rólam árulkodik, hanem róla. Nem azért van, mert nem voltam elég jó, hanem mert egy rohadék. Ráadásul nálunk a másik lány még csak szebb/jobb alakú sem volt nálam, fiatalabb is csak 2 évvel(22-20), nem volt tanultabb sem. Egyszerűen más volt, kellett neki a hódítás. Szóval a megalázottság rész kimaradt.

Rettenetesen dühített, hogy hülyének nézett(titkolta), hogy azt mondta őrültségeket gondolok(mikor sokat cseteltek, nem titkolta, de a félreérthető üzeneteknél rákérdeztem), na fú..

Szóval én dühös voltam. Hogy tudtam rajta túllépni? Megdobáltam, bezárkózott az egyik szobába, kiabáltam vele és amikor lelépett kicsit, bemártottam a fogkeféjét a klotyóba, ami az övé volt, de sosem takarította, én bezzeg néha megelégeltem és kipucoltam. Megvártam, míg fogat mos, majd megmondtam neki, felváltva röhögött és kiabált, hogy miattam fog súlyos betegséget kapni. Jajj nagyon jó volt. Utána sokkal könnyebb volt jól kijönni vele, csak egy szerencsétlen, akinek az átlagnál rugalmasabb a gerince és gyengébb a jelleme, az alapok hiányoznak nála, de azért felületesen jófej, így sokkal könnyebb hozzáállni, be tudod kategorizálni, csak az elején rossz "dobozba" tetted. Szerencsétlen csajt nagyon sajnáltam, biztos érzett valamit felé, egy darabig még jártak, bocs "kavartak", aztán már nem.