Általában minél idősebb az ember, annál kevésbé ítéli el a megcsalást?

Igazából a kultúránk nagyrésze a keresztény tanításokra épül, ahol a házasság élethosszig tart és monogám szexualitással van egybekötve. Ez adja a gerincét a hagyományos családmodellnek, amit már gyerekkortól mesékből látunk. Igazából akármilyen kisfiút vagy kislányt megkérdeznél döntő többségük azt válaszolná, hogy lesz neki majd egy társa, akivel egy életen át boldogon élnek majd. Tinédzserkorban is az ember próbálkozik kapcsolatokat kialakítani, aztán ezek vagy sikerülnek vagy nem, de még továbbra is az a kép él a fejében, hogy létezik egy "igazi", akit meg kell találni és aki elég lesz neki egy életre.

Aztán felnőttként így a szüleim generációján meg a fórumon olvasgatva is azt látom, hogy ez az egész dolog valahogy varázstalanodik. A hétköznapi élet és a meg nem oldott konfliktusok felőrlik az emberek erről alkotott pozitív képét és teljesen másképp kezdenek el viselkedni. Az anyagi függőség persze megmarad és abból kilépni nagyon nehéz, de a megcsalás úgy kényelmes középútnak tűnik. És igazából ne legyünk naivak, mert ilyen mindig volt csak talán nem ennyire nyíltan. Persze nem fekete-fehér ez a dolog sem, mert akivel nem hajlandó házaséletet élni a társa, annak az embernek a lelkivilága sem lehet könnyű. Ha meg tömegesen ezt látja maga körül az ember, akkor nyilván befolyásolja az erről alkotott képét.