Kérhetnék tanácsot? Félreléptem...

#20

He nincs gerinced akkor valóban az a megoldás, hogy a retkes faszod másba lógatod/hagyod másnak belédlógatni, aztán letagadod, hogy milyen undorító gecı voltál, mert annyira magadtól is undorodsz, hogy tudd, hogy ez mennyire szánalmas.

Hogy ti milyen egy véresszájú anyaszomorítók vagytok. :D

Adjátok meg neki keményen, a szar ember féreg g@cinek.

Figy' ti inkább NE költözzetek össze, gyereket vállalni meg pláne ne akarjatok ha nem akarjátok elvált szülőként / apu-anyu mindig veszekszik módon felnevelni.

"Maga a kapcsolat nem rossz, igazából szeretünk együtt lenni, vannak közös programok, jó a szex is..." - nem azt írtad, szerettek együtt lenni, imádjátok egymást, nem tudtok a másik nélkül meglenni. Hanem tárgyilagosan mintegy külső szemlélőként leírtál valamit. Te már NEM szereted a párod - s ő sem téged (mert akkor meghallotta volna a jelzéseidet).

A ti kapcsolatotok érzelmileg kihűlt, ellaposodott, leginkább a megszokás és/vagy az egyedülléttől való félelem / az elképzelt álmok meghiúsulásától való félelem tartja össze. Nincs meg már a kapcsolatotokhoz az alap, de falat akartok rá húzni. Össze fog dőlni. Ha jót akarsz magadnak akkor aludj még párat erre az összeköltözős dologra.

Van egy szar kapcsolatod, ami elég szar ahhoz, hogy félredugj benne és te még hajlandó lennél hazudni, hogy megtartsd.

Hát te tényleg hülye vagy.

És ne gyere azzal, hogy majd megjavul vagy megjavítod... Ha te olyan ember lennél és a kapcsolat olyan kapcsolat lenne, nem szeretőt kerestél volna, hanem megoldást.

Az ember hibázhat, bár én sem foglak mosdatni, amit csináltál, az patkány dolog. Egy módja van annak, hogy mentsd, amit még lehet itt menteni: beismerni a párodnak a történteket és lezárni a kapcsolatot. Lényegében a megcsalással is azt tetted, már csak ki kell mondani.