Megcsalt a férjem, itthon vagyok két kicsivel. Hogyan tovább?

Kérlek, ne gyertek azzal, hogy "minek szültem ilyennek", mert 11 éve vagyunk házasok. Nem volt egy link alak soha...

Két lányunk van, 2,5 éves a nagyobbik, a kicsi 5 hónapos.

A férjem a hétvégén mondta el, hogy van valakije.

Vasárnap el is költözött, mert hogy nem tudja, mi legyen és gondolkoznia kell. A munkahelyén ismerte meg, ennyit elmondott, de nem volt nehéz kinyomoznom ezután, hogy ki az... A szöges ellentétem külsőre, képek alapján kicsit "cicababa", ez a tipikus fiatal lány, aki a szüleitől világ életében mindent megkapott és most próbálgatja saját maga a szárnyait. Sosem gondoltam, hogy ilyen nővel a férjem egyáltalán szóba állna. Azért is fáj ez, mert a két terhesség megviselt, a másodiknál a végén már a toxémia is játszott, a kis korkülönbség miatt eddig a túlélésre játszottam igazából. Én is tudom, hogy közel sem vagyok bomba formában, hogy van rajtam bőven felesleg még, hogy a mindennapi viseletem a csinos ruha és tűsarkú helyett a melegítő+tornacipő lett. Ennek ellenére a férjem mindig mondta, hogy így is tökéletesnek lát, most a legboldogabb az életében stbstb. Sőt, pár hete még az is szóba került, hogy lehetne 3. gyerekünk.

Édesanyám szerint itt már nincs miről beszélni, még ha vissza is jönne, akár már idén lesz egy újabb fiatal lány, vagy majd pár év múlva és úgy akarom leélni az életemet, hogy minden nap azon izgulok, elhagy-e?!

A legjobb barátnőm viszont azt mondta, hogy igenis hívjam haza, próbáljak beszélni vele, mert két kicsivel, úgy, hogy az egyik még fél éves sincs, lehetetlen lesz a párkeresés és a normális élet. És hogy legalább a saját kényelmem, gyerekeim élete miatt nyeljem le ezt a békát, mert ha önérzeteskedni kezdek, lehet, hogy úgy fogom érezni, hogy a becsületem megmaradt, de hosszabb távon magunkat fogom megszívatni.

Szerintetek?

Mennyire működhetne ez után egy házasság? Érdemes így együtt maradni?

Az is zavar még, hogy én végig annyira vakon voltam ezek szerint, hogy semmi sem tűnt fel ebből az egészből.