Általában azok az igazán megcsalásra hajlamos emberek, akik váltig állítják, hogy ők aztán nem, sosem, mert nem rendelkeznek elegendő önismerettel?

Szerintem nagyon kevés az olyan ember, aki erre a kérdésre azt mondaná,hogy hát én ilyen megcsalós ember vagyok. Szerintem szinte mindenki azt mondja, hogy ő bizony nem tenné meg, hiszen ez egy szégyellni való dolog.

Az önismeretnek is van létjogosultsága ebben a kérdésben, ez totálisan igaz. De szerintem itt inkább az önfegyelem ami számít. Én már voltam több kapcsolatban is, jobbakban és kevésbé jókban is. Többször adódott már lehetőségem megcsalásra, mégsem tettem meg sosem, hiszen bármennyire is szar a kapcsolatom, nem fogom magam meghazudtolni és nem leszek egy gerinctelen féreg.

Természetesen nem mondom, hogy soha az életben nem csalnám meg a párom,hiszen azért még reményeim szerint sok évem van hátra, bármi megtörténhet. De nekem ez kicsit olyan, mint, hogy lánnyal szexeljek nőként. Tulajdonképpen bármi megtörténhet, akár ez is, viszont mivel heteroszexuális vagyok, így engem ez taszít, pont mint a megcsalás.

Nem ezen múlik a dolog. Ismertem olyat is, akit annyiszor csaltak már meg, hogy nála ez főbenjáró bűn - nagyon szigorúan veszi saját magával szemben is ezt a dolgot.

Van olyan is, aki ilyet mondott nekem anno: "Megcsalt az asszony, ezért felpofoztam, meg nekinyomtam a szekrénynek! A szemét r*banc! Hogy képzelte?! Oké, én is d*gtam mást mellette, de nekem szabad, én férfi vagyok!" Próbáltam neki mondani, hogy ez nem így van, de ugye "neki mindent szabad"... 🙄🙄🙄🙄

Nekem vannak olyan ismerőseim, akik nagy szájjal előadták/előadják, hogy a megcsalás milyen rossz, sosem tennének ilyet és mennyire gáz, ha valaki ezt csinálja. Ők MIND félreléptek már.

Ezzel szemben, akik nyugodtabban beszélnek erről, azt mondják, hogy hááát, nem szép dolog, de azért megesik, szinte sosem léptek félre.