Informatikusokhoz szól a kérdésem: Munkahelyen milyen arányban kell használni az egyetemen tanultakat? A munkátok kb. hány százalékához elegendő az egyetemen tanult tudás? Milyen IT-s munkakörben dolgozol? Hány év munkatapasztalattal rendelkezel?

1. Nyilván van olyan, ami soha nem került elő élesben, de azért a többség igen.

2. A tanulási folyamat nem áll meg a diploma megszerzésével. Én pl azóta 6 éve dolgozok már, ami alatt rengeteget tanultam. Ennek a java része az egyetemen szerzett tudásomra épül.

3. Vezetéstechnikai aszisztensrendszek (ADAS, Autonomus Driving) területén van 6 év tapasztalatom.

4. Mindkettőt az ELTE-n

5. Nem volt szaknyelvi tárgyam, ettől független angolul és németül is C1 szinten beszélek.

Hálózattelepítő rendszergazda + webprogramozóként dolgozom

1) nem végeztem főiskolát/egyetemet,

3) 6 éve dolgozom, nem váltottam még munkahelyet,

4) 2 felsőfokú OKJ-m van,

5) tanultam szakmai angolt, de nem ért sokat.

Az eddigi tapasztalataim alapján nem gondolnám, hogy egy informatikus a munkahelyén fog tapasztalatot szerezni, mivel egy windows, egy linux, egy programozási nyelv az bárhol dolgozol, ugyanaz marad. Ami tény, hogy sok főiskolás panaszkodott már nekem, hogy kevésbé volt hasznos, amire diplomát kapott, mint az, amire én OKJ-s bizonyítványt. Az ELTE-ről meg pont azt hallottam (pl. a programozás terén), hogy nem is tanít meg rendesen, célzottan programozni, csak az elméletet erőlteti, amit majd utána autodidakta módon ráültethetsz a gyakorlatra.

Láttam hogy válaszolt más is aki hasonló cipőben van, úgyhogy megteszem én is.

Én backend fejlesztő vagyok.

1. Nincs egyetemi, főiskolai végzettségem, se OKJm, se érettségim.

2. -

3. 5.5 éve, végig home officeban.

4. Fogalmam sincs ezek micsodák.

5. Angolt legutóbb középiskolában tanultam, viszont mivel mindig mindent angolul tanultam, így ez jött magától. Nincs semmilyen nyelvvizsgám.

Mennyi olyannal találkoztam már aki vagy OKJn tanul, vagy egyetemen, és fogalma sincs semmiről..

Írják a fájl beolvasást meg a bubble sortot Cben, aztán csodálkoznak hogy nem tudnak semmit amikor a kezükbe kerül a papír.

Nagyon nem a világom az egyetem, ezért is nem mentem. Én szerettem volna úgy tanulni, ahogy én akarom, a saját tempómban, azt ami érdekel, és nem azt amit ők hasznosnak gondolnak.

A magyar programozás oktatás 10 évet van lemaradva nagyjából, még mindig a Javat erőltetik, eszükbe sem jut modernebb nyelveket és technológiákat tanítani amivel mondjuk talán el is tudna helyezkedni egy olyan helyre ahol nem legacy kódot kell tákolni. Az pedig hogy minden szakszót lefordítanak magyarra, méginkább szánalmas. Köszönöm, nem akarok vermeket meg állapotgépeket írni, sokkal inkább hallanám ezt a stack és a state machine formájában, egy olyan tanártól aki a mai napig aktívan ír kódot, nem pedig egy olyantól aki utoljára a fortrant látta.

tldr, kicsit eltértem a témától. Nagyrészünk nem fog soha 3Dben programozni, vagy AI-t fejleszteni, nekünk nem fog kelleni pl az egyetemi matek. 10 évente 1x talán implementálni kell majd egy sort algoritmust vagy egy search treet, de a 4 alapműveletnél több általában nem jön szembe veled.

1. Ez egy érdekes és relatív kérdés. Kb. 20 év alatt már szinte minden olyan dolog visszajött amire azt gondoltam már akkor is, hogy örültség, és minek tanuljuk ezt. Leszámítva az olyan teljesen értelmetlen töltelék tárgyakat mint közgazdaságtan, vállalati ismeretek meg mittom én még mi minden volt. Ezeknek már akkor sem, meg most sem látom hasznát. Talán egy dolog ami hasznos volt, hogy akkor részletesen elmagyarázták az infláció fogalmát és azt, hogy ez kb. hogyan működik a gyakorlatban. Ezen kívül ezekből a töltelék tárgyakból semmit. A szakmai tárgyakból változó intenzítással. Amit már akkor mondott sokszor az egyik tanárom. "Az lesz a nehéz amikor kikerülnek innen. Nem úgy fog hangzani a kérdés, hogy ismertesse Gipsz Jakab fűzfán-fütyülőkre vonatkozó 3. törvényét; hanem az amikor eljutnak egy problémáig és rá kell jönniük, hogy itt azt a törvényt kell alkalmazni..." A másik ilyen mondása az volt: "Itt úgy hangzik el, hogy ez most 1-es, jöjjön vissza 2 hét múlva az UV (útóvizsga, másutt pótvizsga) alkalomra. Hanem úgy fog hangzani, hogy elsőrendű vádlott álljon fel, és magyarázza meg miért haltak meg a buszon 25-en". Elsőre kiröhögtük. De amikor mindkettő előfordult az életemben velem (bár szerencsére nem haltak meg 25-en, csak 1,2 Mrd Ft gondatlan károkozással vádoltak, amiből szerencsére be tudtam bizonyítani, hogy nem én vagyok a felelős) akkor kezdtem érteni. Pont azt, hogy azért hisszük, hogy nem használjuk mert nem azt kérdezik, hogy tudod-e az x. programozási tételt, tudod-e a párhuzamos szelők tételét stb. hanem azt, hogy egy adott probléma megoldásnál ezek közül melyiket vedd elő. Ehhez jó ha sok van a "tarsolyban".

2. Ld. 1. Nyilván az alapok az egyetemről jöttek, de később a munkahelyen főleg az új módszereket meg kellett tanulni. Sok minden változott több mint 20 év alatt. Azt mondanám az elméleti alapok kb. 90%-át, a fent írt "munició" (módszerek) kb. 60%-át, a konkrét környezet adta speciálíások 0%.

3. Végzés óta különböző cél hardverek, beágyazott rendszerek, egyedi automatikákkal foglalkozom.

4. Főiskola (ma BSC-nek felelne meg): Kandó (1996) utána tovább képzés BME (2000).

5. Volt szakmai angol, a szint akkor még másképpen volt definiálva. Nyilván hasznos volt.

1. Nehéz ezt százalékos arányban megmondani. Az egyetem nem annyira közvetlenül használható tudást ad, sokkal inkább szemléletet, gondolkodásmódot. Illetve megfelelő fogalmakat tanít meg. Hasznosul az, hogy megtanultunk pár rendezési algoritmust? Egyik oldalról nem, a legtöbb programnyelv alap függvénykönyvtára tartalmaz valamilyen előre megírt függvényt. Programozóként nekem nem kell leprogramoznom sem egy buborék rendezést, sem egy quicksort algoritmust. Viszont annak tudatában, amit a rendezésről tanultunk, az ember pl. nem követi el azt, hogy fog egy nagyobb adatmennyiséget, sorba rendezi, majd valamilyen szempontból szelektálja, hanem előbb szelektál, és csak utána rendez sorba. Aki meg autodidakta módon csak annyit tanult meg, hogy az array.sort() sorba rendezi a tömböt, az meg nem feltétlenül érzi át azt, hogy ennek milyen számítási igénye van. Lehet az ő kódja is működni fog, csak 0,1 másodperc helyett 1,4 másodperc alatt fut le, ami nem katasztrófa, de érezhető, amit a felhasználók is érezni fognak.

2. Ez szintén nehéz megmondani. Én anno 10 évesen egy számítástechnika szakkörön megtanultam Commodore 16-on BASIC-ben programozni. Később azért tanultam meg gyorsabban PC-n QuickBASIC-ben programozni, mert előtte már megtanultam Commodore BASIC-ben programozni. Aztán azért tanultam meg gyorsabban Turbo Pascalban programozni, mert már tudtam QuickBASIC-ben. Még később – immár egy munkahelyen – azért tanultam meg gyorsabban Delphiben (Object Pascalban) programozni, mert előtte megtanultam Turbo Pascalban programozni. A kérdés az, hogy akkor pontosan hány százalékban is járult hozzá ahhoz, hogy elég gyorsan eljutottam oda, hogy egy komplexebb programot elkészítsek Delphiben az, hogy anno 10 évesen megtanultam Commodore BASIC-ben programozni? Nem lehet ezt százalékokkal kifejezni.

3. 22 éve dolgozom szoftverfejlesztőként, illetve régebben rendszergazdai szerepben is tetszelegtem. Jelenleg webalkalmazás fejlesztésében tervezek, és fejlesztek full stack developerként, de a szerverüzemeltetés jelentős része is rám marad. (Valahol félúton vagyok a full stack developer és a DevOps között.)

4. Én még főiskolára jártam, akkor még nem volt BSc/MSc és társaik, volt főiskola, és volt egyetem. Én főiskolára jártam, de ilyen-olyan okokból félbehagytam a tanulmányaimat. Akkor úgy éreztem, hogy a programozás tudásomhoz a főiskola nem sokban járult hozzá, de mai szemmel nézve azt hiszem nem is ez a felsőfokú oktatás célja. Akit igazán beránt a téma, az úgyis magasabb szintre jut magától, mint amennyit egy egyetem megtanít. Akinél meg ez nincs meg, azt az egyetem sem fogja megtanítani. Az egyetem inkább egy szemléletmódot ad.

5. Nincs nyelvvizsgám. Nem is beszélek angolul, hallás után is nehezen értem az angolt. De olyan szinten vagyok, hogy egy szakmai tartalmú leírást, dokumentációt, cikket szótárazás nélkül, vagy viszonylag kevés szótárazással meg tudok érteni. Ha nagyon muszáj, akkor írni is tudok, de kb. az „én beszélni kicsit magyar” szintjén. A vizuális szókincsem az évek során egész nagyra nőtt, csak éppen nem vagyok tisztába a szavak nagy részének a helyes kiejtésével. A nyelvtanom meg nulla. Értem a nyelvtani szerkezeteket, csak megalkotni nem tudom őket. Viszont olyan környezetben dolgozom, ahol erre nincs szükség, a munkahelyem nem vár el ilyen skilleket, neki mindegy, hogy egy problémának magyarul, vagy angolul nézek-e utána, vagy saját kútfőből oldom meg, a lényeg az, hogy megoldjam a problémát. Nekem hasznos csak, hogy vagyok azért olyan szinten, hogy szakmai témában inkább keresek rá valamire angolul. Nem kell napi szinten angolul kommunikálnom, csak alkalomadtán. Ott is megbirkózom a dologgal, de ha nagyon nem menne, van kollégám, aki jól beszél angolul, elég, ha ő penge ebben.