Hogy lehet úgy élni, hogy valaki mindig több embert szeret?

A társadalom (úgy vettem észre), mélyen megveti azokat, akik nem monogám típusok. Azt még valamennyire némelyek elfogadják, ha a megcsalás egyszeri, és érzelemmentes. Én viszont szenvedek mélyen, legbelül. Majdnem 10 éves kapcsolatban élek, nagyon szeretem a páromat (nő vagyok), a szexuális életünk néha hullámzó, de még ennyi idő után is tudom forrón kívánni őt. Viszont az évek során mindig akadtak mások, akik iránt gyengéd érzelmeket tápláltam (és ugyanúgy forró vágyat is), a másik felek számára sem voltam közömbös én sem. Soha nem léptem tettlegességig! Belül viszont őrlődtem, rossz embernek tartom magam, amiért így vagyok összerakva, hogy annyira meg tudok hamar szeretni másokat. Ezek a személyek mind jó emberek és akaratlanul fájdalmat okoztam nekik. Nagyon visszahúzódtam már évek óta, alig beszélek másokkal, hogy ne ez legyen (sajnos, nem csak férfiakkal alakul ki ilyen mély kötődés!) A párom engedné, hogy előre megbeszélve lefeküdjek mással, de azt már valószínű nem, ha éreznék is iránta többet. Így viszont folyton van mellette titokban plátói szerelmem és szégyellem magam. Hogy tudnék más lenni? Ezt is nehezen viselem, hogy elzárom magam a külvilágtól. Senkivel nem tudok erről beszélni, anyu és az egyetlen barátnőm is mérhetetlenül gyűlöli a "szajhákat", akik több emberrel vannak egyszerre. Mindig ilyen szenvedés lesz az életem? Miért nem lehet szabadon több embert szeretni, ezt elfogadni?